19. James és Justin

Sziasztok! Sajnálom, hogy ez a rész ennyire rövid lett, de a folyamatos tanulás mellett elég kevés az időm! De ígérem, hogy nem kell sokat várnotok a következő részre, de szerintem jobb gyakran kicsit kapni, mint ritkán egy hosszút! Jó olvasást! És tényleg ne haragudjatok!

Nem bírtam tovább ott maradni. Muszáj volt elindulnom, nem akartam, hogy sírni lásson.
Annyira meghatott azzal a szóval, hogy szeret.. Nem akarok neki megbocsájtani, de annyira nehéz tartanom magam.
- Lisa! Kérlek! Ne menj el. Szükségem van rád. - fogta meg a kezem. - Szeretlek, őszinte szívemből. Én sem akartam, hogy így történjen, de miattad történt ez. Hidd el. - magyarázott.
- Ah. - fordultam meg majd letöröltem könnyeim. - Szóval akkor miattam van ez is? Hát kösz. Egyszerű mindent rám fogni.. - dühöngtem.
- Nem úgy értettem. A te épségedért tettem. - húzott közel magához. Annyira tudja, hogy mit kell csinálnia. Annyira ellenállhatatlan.
- Szeretlek. És soha többet nem teszek ilyet, örökre veled maradok. - mondta ki szenvedélyesen a szavakat.
Megszólalni nem bírtam, járt az agyam, hogy most mit tegyek. Nem értem Justint, de remélem, hogy helyesen döntök.
- Én is szeretlek, éppen ezért fáj ennyire ez az egész. - mondtam lehajtott fejjel.
- Figyelj. - fogta meg állkapcsom, majd óvatosan fel emelte. - Nézz a szemembe. - kulcsolta össze kezeinket, mire mélyen a szemébe néztem. - Szeretlek. - mondta ki teljesen őszintén, amitől teljesen elgyengültem. Kihasználva ezt a pillanatot, közelebb hajolt, szorosan magához húzott, hajamat fülem mögé tette, egyik kezemmel arcomat, másik kezével a derekamat fogta, mélyen a szemembe nézett, majd lassan és gyengéden megcsókolt, amit persze viszonoztam.
Ez a csók.. Legalább annyira jó volt, mint az első. Hirtelen minden gondom elszállt, semmi rosszra nem gondoltam. Csak ő és én és az a felemelő érzés. Hihetetlen mennyire imádom Justint. SOHA nem fogom tudni elfelejteni!
Hosszadalmas csókunk után, szemembe nézett, elmosolyodott, s fokozatosan nagyobb mosolyra váltott, miből a végén már vigyorgás lett.
- Mi az? - néztem értetlenül.
- Van egy ötletem. - vigyorgott.
- És mi az? - mosolyodtam el.
- Gyere. - fogta meg a kezem, majd elindult motorja felé.
- Várj egy kicsit. - álltam meg, mert megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Lisa, Maria vagyok. James anyukája. Szörnyű dolog történt. Ide tudnál jönni?
- Persze, hova? Jameshez? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Igen, kérlek igyekezz. - mondta, majd letette.
- Mi a baj? - jött oda Justin.
- Jameshez kell mennem.
- Mi történt? - kérdezte kicsit feldúltan, elég gyanús volt.
- Nem tudom, Justin vigyél oda kérlek. - mondtam, majd felszálltunk s el indultunk.
Aggódom. Nagyon! Vajon mi történhetett? Szerencsére nem voltunk messze Jamestől, azért hamar oda értünk.
- Gyere. - fogtam meg Justin kezét.
- Szerintem én meg várlak itt kint. - mondta, majd adott egy puszit.
- Rendben. - mondtam, majd be mentem.
*Justin szemszöge*
- Austin! Ugye még nem csináltatok semmit James kishúgával? - kérdeztem idegesen.
- Justin, már rég elintéztük, nem mondtad mikorra kell. - magyarázott Aus.
- Te barom. áh. - idegeskedtem. - Azonnal csináld vissza! Ha ezt Lisa megtudja, végleg vége a kapcsolatunknak... SOHA nem bocsájtana meg! Csináld vissza! Most azonnal. - kiabáltam.
A francba már.. Tudtam, hogy nem kéne ezt ezekre a barmokra bízni.