4. rész #bosszú

Reggel van. Sosem voltam félős típus, de most egy kis félelem van bennem... Nem tudom, Justin hogy fogja ezt az egészet megbosszulni. Remélem nem tesz semmit, mert ha mégis akkor mindenkinek elküldöm a képet és gondolom nem tenne jót a 'hírnevének'. Frissen szálltam ki az ágyamból. Egyenest a szekrényem felé vettem az irányt. Hosszas keresgélés után meg találtam a megfelelő ruhadarabot. Elmentem lefürödni, felöltözni. Elkészültem. Lementem a nappaliba, ahol elköszöntem Anyutól és már indultam is a suliba. Az úton találkoztam a srácokkal is, tehát együtt mentünk tovább. Mikor beértünk elég furcsán viselkedett mindenki. Nevettek, mutogattak rám. Volt aki még köszönt is.
- Szia szaros! - nevettek
Szaros?! Most őszintén, nem tudtak volna valami jobbat kitalálni? Biztos vagyok benne, hogy ebben az egészben Justin keze van. - gondolkoztam, majd beugrott. Tegnap megdobott szarral. Igen. Tuti, hogy ez az.
Mikor beljebb mentünk, megláttam Justin. Azonnal oda 'rohantam' hozzá, majd kérdőre vontam.
- Honnan tudnak a tegnapi dologról? - kérdeztem idegesen
- Hát.. Őő.. Videó?! - válaszolt gúnyosan, majd röhögni kezdett.
- Te levideóztad? - akadtam ki
- Igen. - mosolygott elégedetten
- Igen? - kérdeztem gúnyosan. - Hát akkor ennek a képnek is fel kell kerülnie az internetre.. - mutattam meg neki a képet és most én nevettem.
- Add ide a telefont. - parancsolt rám, dühösen.
- Dehogy adom. - tettem volna el, amikor megszorította a kezem.
- Mondom, add ide. - kiabált, amire oda jött Keith.
- Engedd már el ember. - szólt rá és egy kicsit meglökte.
- Ne lökdössél. - idegesedett fel Justin még jobban.
- Miért ne? Ha? - gúnyolódott Keith, majd megint meglökte, Justin meg vissza, majd el kezdtek verekedni s pechünkre ezt az igazgató meglátta. Nehezen szétszedte őket, majd a tanári irodába mentek. Én csak idegesen bementem órára.. Óra után a folyosón végre találkoztam Keithtel aki pakolt a szekrényéből.
- Na mi van? - kérdeztem aggódva.
- Kirúgtak. - válaszolta halkan.
- Micsoda? És Justint? - kérdeztem. Kicsit megkönnyebbült lettem, hogy megszabadulok Justintól. De ez csak pár másodpercig tartott.
- Őt nem.
- Hogy mi? - döbbentem le. - De őt miért nem? Neki is az a büntetés jár ami neked. - háborodtam fel.
- Ez van. Na de most megyek. - vette fel a táskáját, majd elment.
Mikor megfordultam Justinnal találtam szembe magam, aki éppen vigyorog.
- Mekkora görény vagy. - mondtam
- Miért is? - kérdezte elégedett arccal.
- Tuti, hogy valami undorító dolog miatt úsztad meg, könnyű hiszen az igazgató fiatal és nő... Fúj. Undorító vagy. - válaszoltam, majd mentem volna be a terembe... De Justin megfogta a vállamat.
- Ez nem kéne? - mutatta fel a telefonom.
- De. Add vissza. - kapálóztam érte, ugyanis feltartotta. Komolyan.. Olyan gyerekes.
- Először térdelj le előttem. - parancsolt rám
- Dehogy térdelek. Te hülye vagy? - nevettem fel
- Te tudod.  - vonta meg vállait, majd be ment a terembe.
Ha annyira kell neki dugja fel magának, úgy is letörölné a képet ha vissza adná... Én meg hülye lennék ha letérdelnék előtte.
-Másnap-
Nincs telóm. Furcsa.. Majd hétvégén veszek egy másikat.
Amikor beértem a suliba. Sorra jöttek oda hozzám a dühöngő emberek.
Nem értettem mit magyaráznak, mivel mindenki egyszerre kiabált.
- Állj. - kiabáltam rájuk. - Lassabban nem értek semmit.
- Te nyomorék. Engem te ne malacozz le.
- Én meg nem vagyok ribanc.
- Ha már a csúnyaságról beszélünk. Kettőnk közül nem én vagyok a csúnya.
Jöttek sorra a hangos mondatok. JUSTIN.. Fogadjunk mindenkinek üzengetett. Szuper. Mindenki eltávolodott tőlem. D legalább a fiúk itt vannak nekem. Csak hol?! - indultam el megkeresni őket, majd Justinba botlottam és elestem.. Ennek köszönhetően 'letérdeltem' előtte vagy is úgy nézett ki.
- Okos kislány. - csapkodta meg a fejem, majd oda adta a telefonom. Amikor menni akart volna el.. Megszólítottam..
- Justin.
- Mi van? - fordult meg
- Miért akarod tönkre tenni az életemet? Komolyan hagyhattál volna meghalni.
- Meghalni? Te hülye vagy? Miről beszélsz? Idióta. - üvöltött rám, majd el akart menni de én nem hagytam.
- Még is miért zavar ennyire ha erről beszélek? - kiabáltam vissza
- CSAK AZÉRT MENTETTELEK MEG MERT A RÉGI LEGJOBB BARÁTOM ÍGY HALT MEG. - kiabált vissza ő is, majd gyors léptekkel el robogott.
Hupsz. Ezt nem tudtam.. Szegényke. Kicsit megsajnáltam, de ettől függetlenül még mindig gyűlölöm.

3. Gyűlölet↔Szeretet

Földbe gyökerezett lábakkal figyeltem a hatalmas sebességgel közeledő fényszórót, amely a biztos halálomat jelentette. Végigpergett lelki szemeim előtt az életem minden egyes perce, úgy tűnt, mintha órákba telt volna a visszatekintő, de valójában egy másodperc tört része alatt történt mindez. Nem láttam már az autót, csak néztem a semmibe, a testem egy pillanat alatt felkészült az ütközés fájdalmára, a szenvedésre és a végső megkönnyebbülésre, közben a kocsi tovább robogott felém félelmetes gyorsasággal. Aztán a következő pillanatban belenyilallt a fájdalom a derekamba és egy test lökött a fűbe, ezzel megmentve az életemet. Kisebb jajdulással jeleztem földet érésemet, a kocsi csikorgó kerekekkel tovább hajtott és lefordult az utca végén. Nem értettem, mi a fene történt, lüktetett a vér a fülemben, a szívem majd' kiugrott a helyéről, az adrenalinfröccs hatására szokatlan és beteg módon felvillanyozódtam. Teljes volt bennem a káosz, bár nem csoda, hiszen egy hajszál választott el attól, hogy matrica legyek egy kocsin. A földön feküdtem csukott szemmel, próbáltam kitisztítani a fejem, rendszerezni és megérteni, felfogni a bennem kavargó érzéseket, majd feladva a harcot felültem és a megmentőmre néztem, aki káromkodva söpörte le a fűfoltos nadrágját.

-Kurva jó! Most vehetek egy új gatyát! Hogy bassza meg! - kiáltotta ki a világnak, majd haját összekócolva kirázta belőle a föld- és fűdarabokat, ismerős volt a hangja, de a hatalmas zűrzavarban nem tudtam beazonosítani... Egészen addig, amíg rám nem nézett - Jól vagy?

Pislogva próbáltam felfogni, hogy ki is állt előttem: Őnagysága, Mr. 'Én Vagyok A Király'. Megmentette az életemet... De miért? Hiszen gyűlöljük egymást, nem egyszer kívánta a halálomat!

-Hé! - guggolt le elém, bambán néztem szemeibe, nem jutottak el az agyamig a szavai, ezért lekevert nekem egy észhez térítő pofont.
-Baszd meg! - nyögtem - Ha még egyszer hozzám érsz...
-Leszarom! Hagyjuk ezt most! - vágott a szavamba, lesöpörte a vállamról a koszt - Jól vagy?
-Úgy nézek én ki?! Majdnem elbaszott egy kocsi! - ordítottam rá, ilyen hülye kérdést feltenni...
-Vettem észre. De ott volt a majd is, meg a nem is az én személyemben, illene megköszönnöd, hogy megmentettem a szőrös picsádat!

Lekevertem neki egy pofont ezért, majd felálltam és elindultam hazafelé.

-Szívesen, te kis kurva! - kiabált utánam, mire megálltam, megfordultam és visszamentem hozzá - Na, mi van, meg akarsz verni?
-Miért mentettél meg, ha ilyen vagy velem? - kérdeztem komolyan és meglepően higgadtan, mélyen szemeibe néztem, próbáltam kiolvasni belőlük a választ, de csak az arroganciát láttam benne, amihez társult egy gusztustalanul beképzelt vigyor.
-Ha meghaltál volna, nem tudnék kit csesztetni minden egyes nap! - röhögött a képembe, mire önkéntelenül is megforgattam szemeimet, azonnal lehervadt a vigyor az arcáról - Attól, hogy utállak, még megmentelek, ha életveszélyben vagy. Ember vagyok én is, és hihetetlen számodra, de normális ember. De te csak a külsőt látod, semmi mást! A borító alapján ítélkezel!
-Jaj, hagyjál már a szent dumáddal, baszd meg! Minden egyes nap láttam, hogyan viselkedsz a csajokkal, hogy mennyire szarba sem nézed őket! Nekem te csak ne papolj!
-Nem tartozik rád, mit csinálok! Foglalkozz inkább a szőrös seggeddel!
-Bekaphatod! - kacsintottam rá - Kösz, hogy megmentettél, na cső, te kis homokos!

Otthagytam, ismét elindultam az otthonom felé, elégedett mosoly jelent meg arcomon, de nem tartott sokáig, nagyjából tíz méter séta után valami a tarkómon landolt, rajta is maradt, egy kis darab a nyakamra csúszott. Hozzá érintettem az ujjam, majd előre hozva megszagoltam a rá ragadt valamit: kutyaszar. Hatalmas hibát követett el, kihúzta a gyufát ismét, de most nem volt, aki megállítson engem. Megálltam, becsuktam szemeimet, kezeimet ökölbe szorítottam, sóhajtottam egyet és lassan a teli pofával röhögő faszkalap felé fordultam. Elindultam felé. Igyekeztem nem rohanni, de gyorsan szedtem a lábaimat, másodperceken belül megtettem a köztünk lévő távolságot, először kapott egy jobbost, aztán jól a tökébe vágtam a lábfejemet. Abban a szent minutumban abbahagyta a röhögést és az ágyékához kapva, jajgatva a földre rogyott, lemarkoltam a tarkómról a szart és a képébe nyomtam, végig az egész arcán, a szájába is jutott, lefényképeztem a kis köcsögöt, majd otthagytam, hadd szenvedjen egyedül. Lehet, hogy megmentette az életemet, de megérdemelte a szarházi! Kezdtem azt hinni, hogy a helyén van a szíve, de kiderült, hogy még mindig a farkában hordja.
Nem laktam túl messze, így hamar hazaértem, egyenesen a fürdőbe mentem és lemostam magamról minden mocskot. Egy órán át áztattam magam, mire úgy éreztem, végre tiszta vagyok, a szarszag is elillant, úgyhogy elzártam a vizet, megtörölköztem, megszárítkoztam, majd a konyhába sétáltam, ahol a srácok vártak rám.

-Lisa, merre jártál? - kérdezte Keith aggódva, odasétált hozzám és nem törődve alul öltözöttségemmel (fehérnemű volt rajtam, csipkés francia bugyi, hozzá való melltartó és a nyitott köntösöm) megölelt - Nagyon megijedtünk, amikor nem találtunk!
-Sok dolog történt. Először is valaki szándékosan el akart gázolni, de Bieber megmentett. Aztán vitáztunk, kutyaszart dobott a hajamba, én meg odamentem hozzá, kapott egy jobbost, a tökébe rúgtam, ami remélem, hogy lerohad, aztán a pofájára kentem a szart. - meséltem el tömören a dolgot, miközben összekötöttem a köntösömet és leültem a srácok mellé - Tudom, hihetetlen és fantasztikus. Ebben a sorrendben!
-És ha feljelent bántalmazásért? - fakadt ki Jake mérgesen, teljes mértékben felháborodva.
-Lefényképeztem. Ha megteszi, vége a "Dugjunk meg minél több csajt" életének. - feleltem magabiztosan, majd megmutattam nekik a képet, Jake-en kívül mindenki nevetett - Jake, nyugi már, hétfőn bocsánatot fogok kérni tőle, ha ez neked megfelel.
-Kérj bocsánatot tőle! Ne süllyedj le erre a szinte, csajszi! Ne menj le kutyába, különben bolhás leszel!
-Jó, igazad van. De attól még nem fogom szeretni! Sőt, még jobban utálom!
-Utáljad, mit bánom én! - röhögte el magát végre, majd odaadta a telefonomat - De tényleg vigyázz a szintekkel. Nem akarom, hogy bolhás legyél!
-Nem leszek, ne aggódj! - öleltem át a nyakát, egyből az ölébe ültetett - Szeretlek titeket, srácok!
-Mi is téged, Lisa! - felelték kórusban.

2. Baleset, vagy mégse?

Mikor vége lett a tanításnak, nyugodtan sétáltam ki a kapun a haverokkal, amikor oda jött Justin, majd kezeit összekulcsolva állt előttem.

• Mit akarsz? - kérdeztem egyhangúan
• Semmit csak állok. - nézett rám perverz mosollyal.
• Egyébként nagyon gyerekes vagy. - néztem rá flegmán. Amire nem válaszolt.
• Na tűnj innen. - löktem arrébb, majd kimentünk a kapun.
• Lisa. - szólított meg Keith. - Ma este lesz egy jó buli, ugye el jössz? - kérdezte
• Mikor hagytam én ki, egy bulit is? - nevettem fel. - Persze. - válaszoltam
• Ok. Akkor tízkor Maddyéknél. - kacsintott, majd befordult a sarkon.

A többiekkel csak sétáltunk tovább. Első nap miatt, szerencsére nem kaptunk semmilyen házi feladatot. Szóval teljesen átszellemülhetem a készülődésnek. Mikor már a kapunkhoz értünk, elköszöntem a srácoktól, majd bementem a házba. Anyu még nincs itthon. Gondoltam kihasználom és felveszem a zenét maximumra. Bömböl a zene, miközben fürdök. Az emeletről a lenti fürdőig tisztán lehet hallani. Mikor végzek, felöltözök egy itthoni szettbe, majd felmegyek a szobámba. Oda sétálok a szekrényemhez, majd kiveszek egy bulizáshoz megfelelő nőies, de mégse cicababás ruhát:

Oda megyek a tükrömhöz, majd neki állok a sminkem és a hajam elkészítésének. Egy óra múlva készen vagyok velük, ezért elkezdek öltözni. Mikor már teljesen késznek nyilvánítom magam. Leszaladok az emeletről, felveszem a kabátom, majd kimegyek az ajtón. Mivel Maddy tizenöt percre lakik innen, és még csak kilenc óra van, ezért nem veszem sietősre a tempót. Lassan gyalogolok az utcán, majd oda érek Maddyhez. A zene már az utcára kihallatszik, pedig elvileg még csak most kezdődik. Mikor már közel kerülök a házhoz, egy ismerős kocsit pillantok meg.

• Na ne már. Még csak most jelent meg az osztályunkban és már is meghívták az osztályunk bulijára? - mondtam ki hangosan. Ugyan is Justin sosem jött el az osztály által rendezett bulikra, túl menőnek tartotta magát ahhoz.

Remélem nem hallotta senki, mert biztosan hülyének néznének, hogy magamba beszélek. Mikor beléptem az ajtón már mindenki táncolt. Kicsit fura, hogy még csak most kezdődött és már ennyien itt vannak. Befúrtam magam a tömegbe, majd nagy nehezen átjutottam a táncoló 'seregen'. Oda mentem egy asztalhoz, majd elvettem egy sört.

• Helló. - jöttek oda a srácok.
• Cső-cső. - köszöntem vissza.
• Na hát akkor kezdjük is a bulit nem? - kérdezte Keith, majd be húzott táncolni.

Egy ideig táncoltunk, majd oda mentem az asztalhoz valami piáért.

• Szia. - köszönt rám egy srác, aki még jól is nézett ki.
• Szia. - köszöntem vissza.
• Van kedved táncolni? - kérdezte
• Ja. Miért ne? - válaszoltam, majd megragadta a kezemet és bevitt táncolni. 

Egész jó arc. Sőt.. Nagyon vicces, kedves, jó fej. Jót bulizunk. Egyszer csak megcsókolt amit viszonoztam. Nem vagyok ilyen, de ez most kifejezetten jól esett. Hirtelen meg ragadta a kezemet és elkezdett húzni a fürdőszoba felé. Miközben húzott elmentünk Justin és pár haverja mellett. Persze ezt nem nézhette tétlenül ezért elgáncsolt, aminek köszönhetően elestem, rám esett Jack is (a srác, aki megcsókolt). Justinék csak röhögtek, nagy nehézségek árán felálltam és oda trappoltam Justinhoz.

• Te normális vagy? Te szemét. - üvöltöttem, amin még mindig csak nevettek, és ez eléggé felidegesített. Szerencsémre jöttek Keithék és letudtak 'fogni' különben meg pofoztam volna azt a mocskos szarházit.
• Köcsög. - kiabáltam még oda, majd megfordultam és dühösen kirobogtam az épületből.

Amikor ideges vagyok mindig zenét hallgatok. Így tettem most is. Zenét a maximumra. Elég fülsüketítő, de így imádom. Egy órácskát még sétálgattam, majd arra a döntésre jutottam, hogy haza megyek. Nincs semmi élvezetes a sétálásban, főleg így sötétben. Egy kereszteződésnél megálltam, körülnéztem, de nem láttam a közelben autót, ezért kiléptem az úttestre, majd elindultam át rajta. Mikor a közepénél jártam, már csak egy halk kerékcsikorgást hallottam, amire oda kaptam a fejem és egy autóval szembe találtam magam.

1. Az első nap

A nevem Elisabeth Grath, a barátaimnak Lisa, az egyetlen ellenségemnek pedig Ms. Egyetlen Lány Aki Sohasem Fog Beléd Szeretni Te Kis Nyomorék. Hosszú név és tökéletesen megjegyezhető, bár akit az ellenségemnek tartok - ez fordítva is így van, kölcsönös az utálat - nem igazán tanul semmit sem. Ő az emberiség "legbecsesebb kincse", Justin Bieber. Egy iskolába járunk szerencsétlenségünkre, az viszont szerencsés, hogy nem egy osztályba, bár már terjednek az olyan hírek, hogy le fog bukni hozzánk. Azon csodálkozom, hogy eljutott idáig, hiszen minden dolgozata egyes, tojik az egészre, minden órán elvan magával, általánosságban pedig el van telve magával, minden csajt megszédít szerény személyemet kivéve. Egyszer megkérdeztem egy hatalmas rajongóját - kilencedikes kis libát, hat kiló vakolat a képén, "kicsit sem" volt ronda, á, dehogyis -, hogy mégis mi olyan jó ebben a pasiban, mire a válasza: "Szemei olyan meleg barnák, hogy elolvad tőle az ember, a sérója mindig tökéletes, még akkor is, ha kócos, a mosolyától minden csaj elalél, az illata mámorító, a teste eszméletlen és kib*szott nagy f*sza van!" Gratulálok... Ezek szerint már járt benne az a szánalmas kis senkiházi. Hogy miért utálom őt oly' nagyon? Mert még a csapból is ő folyik, istenítik a semmiért, a nulla teljesítményéért, mert egy "rossz fiú", csupán a testét nézik, a poshadt lelkét pedig nem, ezért is haverkodok fiúkkal, olyanokkal, akik intelligensek és lesajnálják őnagyságát. Igen, őnagyságát, a tanárok is csak azért szólnak rá, mert ő kérte meg őket, hogy ne legyen olyan unalmas az élete. Minden szünetben bevisz valakit az egyik szertárba, diák, tanár, bárki szóba jöhet neki, csak nő legyen, egy újabb pont a listán, ami miatt teljes mértékben megvetem. De ez még nem minden. Mindennapos nála az alkoholfogyasztás, egyszer alig bírt bevánszorogni az iskolába, annyira leitta magát, természetesen a szolgálók azonnal rohantak a segítségére és hazavitték, három óra múlva teljesen szétcsúszva jöttek vissza és a tanár LEIGAZOLTA nekik a napot. Bezzeg, ha én hiányoznék, egyből kicsapnának. De elég a saját véleménynyilvánításból, jöjjön a lényeg. Eltelt az egy év, megtörtént a tanév lezárása, mindenki eltöltötte a kiérdemelt nyári szünetét, eljött az évnyitó ünnepség. Mit sem sejtve keltem fel reggel öt órakor, hogy elkezdjek készülődni erre a "fontos" eseményre. Először is elmentem a mosdóba, majd megigazítottam az ágyneműmet és kiszellőztettem az éjszaka beposhadt levegőt, amíg a szobám szellőzött, megfürödtem és hajat mostam. Nagyjából fél órányi pancsolás után megszárítkoztam, a hajamat törölközőbe tekerve a fejemre rögzítettem, majd a szekrényemhez mentem és elővettem az ünneplőmet. Becsuktam az ablakokat és felvettem a fehérneműmet, egy nadrágot és egy pólót, majd a konyhába sétáltam és gyorsan összedobtam a reggelimet. Anya hamarosan megérkezett hozzám, akkor kezdtem hozzá a "lakomához".


-Jó reggelt, kincsem! - nyomta ajkait a homlokomra, tele volt a szám, így csak integettem - Utolsó éved első napja. Izgulsz?

Megcsóváltam a fejem, majd egyben bekaptam a szendvicsem maradék részét, kezet mostam, végül pedig a szobámba siettem. Felvettem a blúzomat, majd az iskola egyen nyakkendőjét, amit mi csak nyakörvnek hívunk, bementem a fürdőbe és megszárítottam a hajam, formáztam, végül hajlakkal rögzítettem. Tettem magamra egy kis sminket, de csak szolidan, utána pedig felvettem a szoknyámat, a cipőmet és készültem az iskolába, beraktam pár holmit, tollakat, füzetet, enni-innivalót, vészhelyzet esetére sebtapaszt, tampont, plusz még zsepit, egy kis pénzt, ha esetleg meglátnék valami szépet suliba menet, vagy onnan jövet közben. Amikor hetet ütött az óra, elindultam, nyugodt tempóban sétáltam el az iskoláig, közben mellém szegődtek a haverok, fél nyolckor együtt léptünk be az iskolába. Az osztályfőnök már jelen volt, az osztály kijelölt helyén várt minket, pontosabban az udvar kellős közepén, odamentünk hozzá és köszöntünk neki.


-Jó reggelt, tanárnő! - köszöntem a srácokkal egyszerre, Mrs. Illy biccentett, majd komor tekintettel tovább kémlelte a még szinte üres terepet - Kit keres?
-Az új osztálytársatokat. - felelte szárazon, alig hangsúlyozva, mély hangon dörmögve, mi is körbenéztünk, de nem láttunk új arcot, olyat nem, aki egyidős lenne velünk.
-Hogy hívják?
Halkan nyögve egyet mosolyra húzódott a szája, a földre nézett, majd egy nagyot sóhajtva felemelte a fejét és folytatta a kémlelést. Ekkor már tudtam: Justin Bieberről beszélt. Szóval igazak voltak a rémhírek, miszerint lebukott hozzánk. Miért is ne keserítené meg még jobban az életemet az a majom? Köszönöm, Istenem! Ennél rosszabb már nem lehet, komolyan mondom...
És ekkor megláttam őt. Kinyalta magát, öltönyben és a nyakörvben nagyon elegánsan nézett ki, a haja be volt lőve, és áradt belőle a pacsuliszag. Nem rossz, de még mindig utálom. Lazán odasétált hozzánk és kezet csókolt az osztályfőnöknek, aki elpirulva kuncogott fel, én lettem volna a következő, de nem engedtem. Közben a srácok végig félkörben helyezkedtek el körülöttem.


-Elisabeth, igaz? - kérdezte mosolyogva, azzal az ócska vigyorával akart elcsábítani, csak éppen nem jött össze neki.
-Ja, miért? - kérdeztem flegmán, pont úgy, ahogy illett vele beszélnem.
-Nagyon csinos vagy! - mért végig szemeivel, majd felkuncogott - Tökéletes vagy kurvának!
-Baszd meg magad, te görény! - mutattam be neki, a srácok, akik eddig beszélgettek, most kettőnket figyelték, ők is érezték a feszültséget köztem és Justin közt.
-Ó, milyen kis heves! - kuncogott, majd kezemet hirtelen elkapva magához rántott, de ellöktem magamtól és lekevertem neki egy pofont - Te kurva!
-Bocs, mit mondtál? - tettem a kezem a fülemhez - Nem hallottam, mert rohadtul nem érdekelsz!
-Kurvára szellemes vagy, mit ne mondjak! - röhögött.
-Nyasgem! - fordultam el tőle, a srácokkal odébb sétáltunk - Balfasz!
-Nyugi, Lisa! Ne foglalkozz vele és akkor ő sem fog veled! - ölelt át Keith, megöleltem a nyakát, kaptam tőle egy puszit.
-Hé, Lisa... - emelte ki a nevemet az a rohadék, aki ki sem ejthetné a nevemet - Ne itt vedd igénybe a háremed szolgálatait, nem vagyok kíváncsi a szőrös seggedre!

Ha a srácok nem tartanak vissza, nekimentem volna, és a karja a seggében kötött volna ki. Hamarosan szállingózni kezdtek befelé az emberek, mindenki kérdezett mindenkit, hogy milyen volt a nyara, és a többi, így elült a köztem és Justin közt keletkezett... Akármi is. Nyolc órakor elkezdődött az évnyitó ünnepség, az igazgató ledarálta a szövegét, a nemzet dalai, bla-bla-bla, végül pedig bevonulás a tantermekbe. Miénk lett a 13-as tanterem - mert miért is ne -, mindenki a tavalyi ülésrend szerint helyezkedett el, ami úgy nézett ki, hogy én és a srácok elől, körbeültek engem (nagyon védenek, én vagyok a kis hugicájuk), a többi pedig hátrébb, és végül az új diák az osztály másik nyomorékja mellett, aki mellesleg teljesen süket. Miután elrendeződött az osztály, a tanár belefogott a szokásos év eleji dolgaiba, szüneteket, iskolai eseményeket, az érettségit tárgyaltuk ki, és még rengeteg más dolgot, de ezek senkit sem érdekeltek, a tanár elmondta, és kész. Aztán jött az utolsó téma:


-És akkor most beszéljünk a szalagavatótokról! Ahogyan azt ti is tudjátok, minden évben megtartjuk ezt az ünnepséget. Az osztálynak egy kis, 10-15 perces műsort kéne készítenie, természetesen úgy, hogy az egész osztály benne van, ezen kívül, aki szeretne, az a párjával jelentkezzen a nyitótáncra.

És akkor mindenki elnémult, az összes szempár rám szegeződött, vagyis inkább rám és a körülöttem ülő srácokra. Mindegyik velem akar táncolni már a megismerkedésünk óta. Majd táncolok velük a szalagavató után.