2014. május 23., péntek

15. Meglepetés

!!!FELHÍVÁS!!!

Az előző résznél kiderült, hogy vannak olyan emberek, akik megfelelő háttérinfó nélkül véleményezik az írásunkat (jelen pillanatban a sajátomról beszélek, az előző részt is én írtam). Úgyhogy a félreértések elkerülése végett szeretném jelezni, hogy mindent okkal írunk/írok le, nincs félreírás, viszont olyan lehet, hogy a még közzé nem tett részben található a bennetek esetlegesen felmerülő kérdésekre a válasz. Ezúton szeretnék megkérni minden kedves olvasót, hogy VÁRJON!!! Mindent megtud mindenki, ez lehet a következő részben, vagy a tízzel utána lévőben. Kérdezni kérdezhettek, ha valami nem világos, de tudatlanul ne állítsatok olyat, ami esetleg megbánthatja az írót/írókat! Köszönöm a figyelmet!

Ijedten pattantam fel, zakatoló szívvel berohantam és megkerestem Justint. A konyhában állt, mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt, vicsorított, a földön heverő, szétlőtt mobil darabjait bámulta. Kifutott belőlem a vér, amikor dühtől égő szemeivel, minden porcikám készen állt az elrohanásra, de nem fogadtam szót az ösztönömnek, inkább szembe fordultam vele, és nem elrohantam, hanem oda hozzá, karjaimat nyaka köré fontam és magamhoz öleltem. Eleinte nem mozdult, aztán karjait lassan derekam köré fonta, ölelése egyre szorosabbá vált, a végén pedig már igazán ölelt, nem csak azért, mert én öleltem, hanem mert ő is akarta. Hirtelen valami égetni kezdte a csípőmet, ellöktem őt magamtól reflexből, eléggé megbántódott szegény. Megláttam a kezében a fegyvert, a forró cső égette meg a bőrömet.

-Mi a baj? - kérdezte, próbált mélységesen kedvesnek tűnni, de érződött a hangjában a sértődöttség.
-A fegyvered megégetett. - mutattam meg neki a piros részt, lerakta a fegyverét, és a hűtőhöz sétálva kivett belőle egy tégelyt, a sebhez térdelt, majd valamilyen kenőccsel bekente a sebet.
-Ez majd gyorsan helyrehozza a sebedet. - felelte mosolyogva, majd felnézett rám - Ne haragudj!
-Nem baj, köszönöm. Kivel veszekedtél ilyen bőszen? És hogyhogy neked volt térerőd?
-Egy balfasszal, és úgy, hogy az én telefonom érzékenyebb volt, így bárhol vagyok, bármikor tudok hívni bárkit.
-Nekem is kell egy olyan telefon. - kuncogtam el magam.
-Mindjárt. - felelte, majd felállt és visszarakta a tégelyt a hűtőbe, intett nekem, majd elindult.

Egészen a szobájáig követtem.

-Fordulj el. - mondta komoran, nem értve a dolgot, de hátat fordítottam neki, hamarosan azt hallottam, hogy gépel, kicsit később a sűrített levegő sajátos hangját hallottam, vagyis egy ajtó nyílt ki mögöttem - Maradj így, amíg nem szólok. Komolyan mondom, ha megfordulsz, kinyírlak!
-Nem fogok megfordulni, nincs szükség az üres fenyegetőzésre. - feleltem szemeimet megforgatva, hirtelen a nyakamon éreztem a leheletét.
-Hidd el, édes, üres fenyegetés sohasem hagyja el a számat! Én a valós dolgokat mondom. Szóval ha meg mersz fordulni, meghalsz!

Azonnal otthagytam. Nekem ilyen elmebeteg pasi nem kell. Maradjon csak a kurváinál, meg is érdemli őket.
Hirtelen egy kéz kapta el a csuklómat, a következő pillanatban már a falnak voltam nyomódva.

-Mégis mit képzelsz, hova mész? - kérdezte dühösen, fogait összeszorítva.
-Messzire tőled! Te nem vagy tiszta fialás, baszd meg! - feleltem hangosan.
-Mondd ezt ki még egyszer, és akkor tutira kinyírlak!
-Nincs ki a négy kereked!

BUMM!!!
Sikítva riadtam fel a rémálomból, amelyben Justin megölt. Nagyon örültem, hogy nem volt valóság. Felültem, ekkor vettem észre, hogy a ház urának az ágyában fekszem, ő pedig az ágy végében, egy fotelban ülve nézi, mit csinálok éppen. Amikor a szemeibe néztem, kezét végigsimította a fotel karfáján és megmarkolta a végét.

-Jó reggelt! - üdvözöltem mosolyogva, bár még a rémálom miatt eléggé ijedt voltam.
-Neked is. - felelte komoran, majd egyik lábát rárakva a másikra a kezébe vett egy kristálypoharat, kóla volt benne és pár jégkocka, belekortyolt, majd letette a poharat - Amíg te aludtál, azon gondolkodtam, hogy mivel engesztelhetnél ki.
-Valóban? - kérdeztem magasra emelt szemöldökökkel - És jutottál valamire?
-Ó, igen! Szépen lezuhanyzol, felveszed azt, amit kikészítek neked, és az ágyamon tartózkodva vársz rám. Nem alszol el, nem mész sehova, maximum inni és a mosdóba.
-És ha nemet mondok? - kérdeztem kihívó tekintettel mosolyogva, mire elbazsalyodott, felállt és odasétált hozzám, egy mozdulattal a hasamra fektetett és fölém mászva a fülemhez hajolt.
-Akkor jön a kellemetlenebb verzió és elverem azt a formás hátsódat! - duruzsolta a fülembe, majd lemászott rólam, a fenekemre csapott, aztán távozott a szobából.
-De legalább nem akar egyből elpáholni. - mondtam ki hangosan a gondolatomat, majd felkeltem és a fürdőszobába sétáltam.

A mosógépen várt rám az öltözékem, odamentem és megnéztem: fekete, csipkés fehérnemű szett, és fölé akasztva egy selyemköntös, szintén fekete.

-Este nyolcra főzz valami finomat! - kiabált be Justin, ugrottam egyet ijedtemben - A pultra kiraktam egy mobilt, bármi baj van, fel tudsz hívni!
-Jól van, de én nem tudok egy receptet sem fejből! - ordítottam vissza, amire kuncogást kaptam, mint választ.
-A telefonon van net! Na, én mentem. - jött oda hozzám, a falhoz nyomott és mohón megcsókolt, egy halk nyögést is hallatott, amikor a hajába túrtam, elengedte ajkaimat és ismét nyögött egyet - Érdemes lesz hazajönni!
-Ha már főzök neked valamit! - kuncogtam fel, mire elmosolyodott - Menj, nehogy elkéss.
-Én sohasem kések, cica! A többiek érnek oda hamarabb! - kacsintott egyet, adott egy csókot, majd szó nélkül távozott.
-A köszönést még gyakorolni kell. - kuncogtam el magam, Justin hirtelen támadása kellemes meglepetés volt a számomra.

Ránéztem a falon lógó órára: mindjárt negyed tizenkettő. Még bőven van időm főzni, ha gyorsan találok egy jó receptet.
Pár perc alatt lezuhanyoztam, majd felvettem a szettet, de a selyemköntös helyett Justin fürdőköntösét vettem fel, nehogy azt a drága holmit koszoljam össze. A konyhába siettem és egyből felmentem a telefonon az internetre, először a hazai ízek között kerestem valami egyszerűt, de finomat, viszont semmi érdekeset nem találtam, így áttértem a külföldi receptekre. Egy magyar receptet találtam a legjobbnak: csirkepaprikás nokedlivel. Gyorsan hozzáfogtam, egyszerre csináltam mindent, hogy teljesen kész legyek mindennel, ritkán főzök, így minden kétszer annyi időbe telt, épphogy végeztem a főzéssel, teríthettem is meg az asztalt, kiraktam a tányérokat, tálaltam az ételt, majd bementem a selyemköntösért. Éppen felvettem, amikor megérkezett Justin, felvettem a később megtalált magassarkúmat, és a konyhába siettem.

-Pontos vagy, cica! - jött oda hozzám, a lehető legfeltűnőbben végigmért, majd magához húzott, homlokát enyémhez nyomta - Ahogy én is!
-Pontosan! - kuncogtam, kezemet mellkasára tettem és kartávolságra toltam magamtól - Ha már megfőzetted velem a kaját, ne hagyjuk kihűlni!
-Igenis! - tisztelgett egy rövidet, utána odament az egyik székhez és kihúzta... nekem!

Gyorsan leültem, mielőtt meggondolta volna magát, helyet foglalt velem szemben, jó étvágyat kívántunk egymásnak és enni kezdtünk. Elég közel ültünk egymáshoz, így a szabad kezét arra használta, hogy az én combomat simogassa és fogdossa. Tudtam, mire megy ki a játék, de nem zavart, hiszen amikor elment, akkor is nyilvánvaló volt, hogy szexre vágyik a drága. Az egész vacsorát így töltöttük, közben kérdezgettem, merre járt, kértem, hogy meséljen magáról, teljesen nyitott volt, és megtette nekem azt a szívességet, hogy nem beszélt a véres dolgokról evés közben. És az tetszett a legjobban, hogy ő is érdeklődött irántam, bár teljesen úgy nézett ki, mint aki tudta rég a választ a kérdésekre. Szépen, nyugodtan (egy óra alatt) megettük a vacsorát, ami mellesleg teljes mértékben ízlett mindkettőnknek, utána felálltam, hogy leszedjek mindent az asztalról.

-A terítőt hagyd rajta. Utána menj a szobámba, és ki ne gyere, majd bemegyek érted! - felelte, tudtam, hogy valamiben sántikál, de nem foglalkoztam vele, hagytam, hogy meglepjen.

Eleget tettem a kérésének, a tányérokat elraktam, a terítőt otthagytam, ittam egy kis vizet, majd Justin szobájába vonultam. Amíg ő szervezkedett, én megcsináltam a hajam, kifésültem, majd formát adtam neki, mire bejött, szexibb voltam, mint valaha.

-Ejha, de kicsípted magad! - kuncogott fel, de nem a frizurámra célzott, hanem a "ruhára", amit ő választott nekem, odajött, egy fekete kendő volt a kezében - Fordulj!

Megfordultam, mire a szememre kötötte a kendőt, jól megszorította, majd irányítva visszavitt a konyhába. Mögém sétált és levette rólam, egy apró kis torta látványa fogadott, amikor kinyitottam a szemem. Két kar fonódott körém hátulról.

-Boldog születésnapot utólag, cica! - duruzsolta Justin a fülembe, majd ajkait vállamra nyomta - Még tegnap megleptelek volna, azért mentem el, de keresztbe húzták a számításomat.
-Köszönöm szépen, Justin. - fordultam felé - Bevallom, eddig utáltam a születésnapokat, de te most szebbé tetted, köszönöm!
-Nincs mit!

Odamentünk a kis tortához, meggyújtott rajta pár gyertyát, elfújtam, de nem kívántam semmit, nem volt semmi olyan, amit kívánhattam volna. Egy újabb kis beszélgetés mellett ettünk a tortából, utána jöttek az ajándékok. Kaptam tőle egy pár bőrkesztyűt, egy sisakot és egy dzsekit, persze mind fekete volt, azt mondta, mostantól motorral járunk be a suliba. Suli, mintha ezer éve nem jártam volna ott. Mi lehet a srácokkal? Velük is régen beszéltem. Azóta már ők is megutálhattak.
Sütizés és ajándékozás után jött a legjobb rész: a szex.

-Majd holnap elrakunk mindent. - mondta Justin, majd megfogta a kezem - Holnap, azaz ma iskola, sietnünk kell.
-Már elmúlt éjfél? - néztem körbe egy órát keresve, Justin megmutatta a telefonján az időt - Ez esetben nincs vesztegetni való időnk!
-Ezt már szeretem! - mondta, majd a falhoz nyomott és elkezdte az előjátékot.

2014. május 8., csütörtök

14. Félelem

Mikor felébredtem, azt tudtam, hogy ha én ezt túlélem, Justin meghal. Erre kellettem, egy menetre és kész, el is hajított magától. Hogy rohadna le a fasza!
Magamban mérgelődtem, amikor eszembe jutottak a szavai. Jenna minden csaját elraboltatja és megpróbál rájuk ijeszteni, hogy visszakaphassa Justint. Hát, ribanckám, ez nem fog összejönni, azért sem!
Hamarosan megálltunk, megkötöztek, szemeimre kendő került. Sokat nem értek el vele, hiszen tudtam, hova kerültem. Valaki kirángatott a járműből, és a vállára dobott, kezét szándékosan a hátsómra tette, majd fordult egyet és elindult. Séta közben folyamatosan taperolt, és elregélte, miket tudna velem csinálni, hát mit ne mondjak, igazán gusztusos volt. Nem sokkal később megállt, ész nélkül belökött egy ajtót, lehajított egy poros, penészes ágyra és elment. Köhögve keltem fel, és közelítettem meg az ajtót, próbáltam kinyitni és elszaladni, de nem tudtam. Hirtelen valahol a szobában megnyílt egy szelep és borzalmas bűz vette át a friss levegő helyét. Ekkor biztos voltam benne, hogy Jenna a megbízó és nem Justin. Ha még egyszer meglátom, nem marad haja, az is biztos.
Olyan borzalmas volt a bűz, hogy a gyomortartalmam megkereste az utat felfelé, akkorát okádtam, mint még soha életemben. Utolsó erőmmel Justinért imádkoztam, mielőtt elájultam, valaki rángatni kezdte az ajtót.

***

-Hé, kislány, ébredj! - szólítgatott egy kedves férfihang, lassan kinyitottam a szemem.
-Justin... - nyöszörögtem, majd kezemet fájó fejemre simítottam, összeráncoltam a homlokom.
-Nem, a nevem Derek. Láttam, hogy bevittek abba a házba és amint elmentek, bementem érted. Hogy érzed magad?
-Mint aki kihányta a lelkét. - ültem fel lassan, kétszer kellett próbálkoznom, mire sikerült - Köszönöm a mentést, Derek.
-Ugyan, nincs mit. Hol laksz? Hazavigyelek?
-Nem kell, köszönöm. - legyezgettem kábán magam előtt - Hazatalálok.

Felhúzott a földről, majd további szép napot kívánva távozott. Körbenéztem, merre is indulhatnék el, de egyáltalán nem volt ismerős a környék.

-Fasza, most hol a gecibe vagyok? - mérgelődtem, majd kissé támolyogva elindultam az egyik irányba.
Reménykedtem, hogy egy, maximum két órán belül hazatalálok és nem kóválygok estig mindenfelé, szerencsémre háromnegyed óra alatt hazataláltam, az volt az első dolgom, hogy vettem egy jó forró kádfürdőt, a ruháimat kimostam, majd fürdőzés után a konyhába mentem és telezabáltam magam. Ennyit megérdemeltem, úgy gondolom. Ami viszont meglepett, hogy édesanyám nem faggatózott. De örültem neki, megmondom őszintén, hogy semmi kedvem nem lett volna elmagyarázni az egészet.
Miután elkényeztettem magam, lefeküdtem aludni, de elszenderedni már nem volt se időm, se esélyem, ugyanis megszólalt a telefonom. Justin hívott. Amúgy neki mióta van meg az én számom? És nekem az övé?
Mindenesetre felvettem.

-HOL A FASZOMBAN VAGY, BASZD MEG?! - üvöltött bele a telefonba, éreztem, hogy ennek mesélés lesz a vége.
-Itthon. - feleltem halálra rémülve, tovább akartam mondani, amikor is hirtelen megszakadt a vonal.

Nem értettem, legalábbis az első fél percben. Utána minden világossá vált, amikor berontott az előbbi telefonáló a szobámba vérben úszó szemekkel, sík idegesen ls ököllel felkapcsolta a lámpát.

-MONDD, TE TELJESEN MEG VAGY HÚZATVA?! - üvöltött rám, nyakán és homlokán kidagadtak az erek, félelmetes látványt nyújtott - KI A FASZOM MONDTA, HOGY ELJÖHETSZ A HÁZBÓL?!
-Jenna felhívott azzal, hogy fontos mondanivalója van a számomra, eljött az erdei házadhoz, felvett, elvitt, elraboltatott az embereivel, akik bezártak egy házba, valami büdöset rám eresztettek, meghányattak, egy Derek nevű pasas hozott ki onnan. Utána hazajöttem, eltüntettem magamról a bűzt, és most itt vagyunk. - meséltem el higgadtan egy nagy sóhaj után.
-Marhára nyugodt vagy ahhoz képest, hogy meg is ölhettek volna! Soha többet ne merészelj Jennával beszélni!
-Elhiheted, hogy tanultam a hibámból. - feleltem - Mellesleg haragszom rád!
-Mégis miért? Nem én basztam el mindent! Ne merészelj engem hibáztatni!
-Elvártam volna, hogy megments, ha már a csajod vagyok! Vagy nem vagyok az? Mert ha csak a kurvádnak tartasz, most azonnal távozhatsz!
-A csajom vagy, a többi ribanc csak addig volt jó, amíg meg nem kaptalak! Amúgy meg én elpofáztam, hogy dolgom van. Talán a kisujjamból kellett volna kiszopnom, hogy vagy olyan hülye, hogy elmész a világ legnagyobb kurvájával? Jut eszembe, most velem jössz!
-Mégis hova? - kérdeztem ledöbbenve.
-Vissza hozzám! Nem agy itt biztonságban! Gyere!

És mielőtt bármit is mondhattam volna, kirángatott az ágyból és elindult velem kifelé.

***

Tíz perces, néma csendben eltöltött út után megérkeztünk az erdei házhoz. Justin haragudott rám, és ezt a némaságával nyilvánította ki. Amit mondani akart, bepötyögte a telefonba és megmutatta, így tette személytelenné az egészet. Bűntudatom volt, ő pedig jogosan haragudott rám. Figyelmeztetett, ennek ellenére találkoztam Jennával. Meg is halhattam volna. Soha többet nem követek el ekkora balgaságot.
Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk a házba, nekem az első utam a mosdóba vezetett, épp lehúztam a vécét, amikor meghallottam őt ordítani. Sőt, az nem is ordítás volt, hanem üvöltés. Kezet mostam és megkerestem őt, hogy megnézzem, mi történt, a telefonjába üvöltözött.

-AZ A RIBANC IDEJÖTT, TE FASZ, FOGD MÁR FEL!!! ELRABOLTA A CSAJOMAT, MEG IS ÖLHETTE VOLNA!!! AZ A KURVÁRA FASZA BIZTONSÁGI RENDSZERED ENNYIRE MŰKÖDIK!!!

Egy ideig hallgatott, majd hirtelen ököllel rávágott a konyhapultra.

-NE MERÉSZELJ VELEM ÍGY BESZÉLNI, A KURVA ÉLETBE!!! - üvöltötte még hangosabban, a szar is belém fagyott, úgy megijedtem.

Sohasem gondoltam volna, hogy valaha ilyennek fogom látni. Borzasztóan ijesztő látványt nyújtott, és a hangja... Eszembe juttatta édesapámat. Anya egyszer megkérdezte, képes lenne-e minket bántani, természetesen édesanyám nemleges választ kapott. Így is volt egy darabig, amíg el nem kezdett apa inni... Onnantól kezdve, akárhányszor részegen jött haza, ha volt oka, hanem, a szart is kiverte anyámból, és ha ennyi nem volt neki elég, jöttem én... Borzalmas emlékek törtek a felszínre bennem. Rettegtem, megfordult a fejemben, hogy mi van, ha Justin is olyan lesz, mint az apám? Akkor inkább itt helyben lőjön fejbe.
De most komolyan... Ha velem is ilyen erőszakos lesz... Nem, én azt nem vagyok hajlandó elvállalni. Nekem nincs erre szükségem, hogy attól rettegjek, mikor ver agyon...
Féltem Justintól, de olyan szinten, mint még talán apámtól sem. Olyan képek kavarogtak a fejemben, amik tovább növelték bennem a félelmet, fél perc múlva ott tartottam, hogy világgá szaladok, csak minél távolabb legyek tőle.
Ki kellett szellőztetnem a fejem, így halkan kimentem a házból, és a közelben letelepedtem a fűben. Kellemesen hűvös volt az este, az égen egy felhő sem volt, így elfeküdtem a fűben és csak bámultam a csillagokat. Mindig is imádtam őket figyelni, mintha az otthonomat bámultam volna és ez annyira tetszett.
Teljesen ellazultam. semmi és senki sem járt a fejemben, már majdnem elaludtam, amikor pisztolydörrenés hallatszott bentről...

2014. május 4., vasárnap

13. Születésnap

Miután észre vette, hogy felébredtem, mosolyogva köszöntött.
- Jó reggelt. 
- Jó reggelt. - köszöntem vissza félénken

Félénken? Igen félénken.. Még mindig az éjszaka hatása alatt állok. Újra és újra arra gondolok, hogy milyen jó volt vele. Gyönyörű éjszaka volt. Soha nem hittem volna, hogy pont egy Justinnal eltöltött éjszakára mondom majd ezt. És most még is ez történt.

- Tetszett az éjszaka ugye? - kérdezte a szokásos perverz 'mosolyával' ami már vigyorgás.
- Tetszett. - mosolyodtam el, majd felültem. - Most viszont el megyek lefürdök. - álltam fel.

Amikor épp indultam volna el, Justin megfogta a karomat, magához húzott, szagolt egyet a nyakamon, majd megszólalt. 

- Majd ha én azt mondom. - suttogta fülembe, majd erősen megmarkolta a fenekem.
Már korán reggel elcsábít.. Nem lesz így jó. Össze kell szednem magam.
- Nem. - toltam el magamtól. - Akkor megyek amikor szeretnék. - jelentettem ki, majd újra elindultam a fürdőszoba felé.
- Rendben. De mire ki jössz nem leszek itt. El kell mennem. - kiáltott utánam, majd válasz nélkül becsuktam magam után a fürdőszoba ajtót..

**

Tényleg elment. Itt hagyott.. Szinte semmi nincs ebben a házban, mit fogok csinálni amíg vissza nem jön? Ráadásul az erdőközepén vagyok, egy faházba, ahol még csak térerő sincs. A kedves szándéka meglátszik. Se. 

**

Már elég messzire eljöttem a háztól, de még vissza találok. Nem akarok elmenni, csak térerőt keresek, hogy feltudjam hívni Justint, hogy jöjjön értem.. 
Már 30 perce, itt járkálok, de sehol semmi.. Amikor már feladom, és leülök egy kivágott fa törzsére, és ránézek a képernyőre, felfedezek egy csíkot a kijelző jobb felső sarkában. 
- Ez az! Végre! - kiáltottam fel, miközben felugrottam.. 
De amint számra egy győztes mosoly húzódott, azonnal el is tűnt a jel.
- Hogy az a ....... - káromkodtam.
Legszívesebben a földhöz vágtam volna a telefonom, de nem.. Még szükségem van rá. Hátha találok térerőt..
 
**

Szomorúan sétáltam vissza a faházba, két óra próbálkozás után.. Komolyan még a térerő keresés kint a hidegben, izgalmasabb volt, mint itt bent feküdni.. 

**

Ez a semmit tevés már az agyamra megy.. Semmit nem tudok csinálni, ráadásul rohadt hideg van már itt bent is.
Csalódottan bámulom a telefonom kijelzőjét, amikor újra megjelenik a csík, ráadásul kettő. Szuper! De most nem mozdulok meg..
Miután felbukkant a csík, ötször csipogott a telefonom, egymás után.

Önnek egy új üzenete érkezett!
Önnek egy új üzenete érkezett!
Önnek egy új üzenete érkezett!
Önnek egy új üzenete érkezett!
Önnek egy új üzenete érkezett!

Jelent meg ez a mondat a kijelzőn, ötször egymás után.. 
Gyorsan megnyitottam az üzeneteket, amíg még el nem ment a térerő..

Szia Lisa! Jenna vagyok. :) Találkoznunk kéne most. Neked hol lenne jó? - Jenna
Miért akar találkozni? Mi lehet ennyire fontos?
Lisaaaaaaaaaaaaaaaa fontos! Kérlek írj vissza. - Jenna
Három percet várt, a két üzenet között, nem hiszem el, hogy nem tud várni.
Akadt egy kis elintézni valóm, majd csak éjszaka érek haza. - Justin.
Szuper. Justinnnnn, kinyírom ha haza jön.
Lisaaaaaaaaaaaaaa írj már kérlek. - Jenna
Türelmetlen.
Kis lányom! Azonnal gyere haza, halálra aggódom magam, legalább csak írj! - Anya
EGY éjszaka nem megyek haza, tudja hogy Justinnal vagyok, de aggódik, ez nem normális. Miért kell ennyire félteni egy 19 éves lányt? Azt hiszi nem tudok magamra vigyázni? Istenem... Anya..

Gyorsan vissza írtam mindenkinek.. A lényeges üzenet még mindig Jennáé.. Miért akar találkozni? 
- Nem tudunk most találkozni, nem tudok haza menni, onnan ahol most vagyok. Bocsi. - Lisa
- Találkoznunk kell, elmegyek érted. - Jenna.
- Nem tudom hol vagyok. - Lisa
- Justinnal? Erdőben? - Jenna
- Igen. de te honnan tudsz erről? - Lisa
- Megyek. - Jenna

Most már tényleg kíváncsi vagyok mit akar... És arra is hogy hogy ért ide 10 perc alatt..
- Szia, el kell jönnöd velem. - mosolygott, egyáltalán nem volt feszült, ideges... Amit nem értek, az az hogy az SMS-eiből nem azt vettem le, hogy nyugodt lenne. 
- Hova? - kérdeztem kíváncsian.
- A kocsiban elmondom, csak gyere. - szállt be kocsijába..
Egy kis gondolkozás után én is beszálltam.. Bár most már nem tartom helyes döntésnek.
- Naa? Hova megyünk? - kérdeztem türelmetlenül.
- Boldog születésnapot, drága barátnőm! - mosolygott rám, majd vissza nézett az útra.
- Mi? Ezt még is honnan tudod? -  le sokkalt az, hogy honnan tudja, és az, hogy drága barátnőjének szólított. Szart se vagyok a legjobb barátnője. Gyűlölöm a szülinapokat, ezért se árultam el senkinek, hogy mikor van.

- Csak tudom. - mosolyodott el újra.
- De csak egy ember tudja. Az édesanyám. - mondtam most már feszülten..
Nem válaszolt csak leparkolt.
- Maradj itt. - mondta, majd kiszállt a kocsiból, és rám zárta az autót.
Mi a fasz? Miért zárta rám az ajtót? És miért ment oda, az út túl oldalán lévő srácokhoz, akik nem azok a 19 éves korosztály.

*Külső szemlélő*
Pár perc múlva Jenna be megy, egy elhagyatott ház ajtaján, a srácok akikkel eddig beszélgetett, Lisához veszik az irányt, a kocsi ajtaja még mindig zárva, ezért kénytelenek betörni  a kocsi szélvédőjét, ami szerencsére nem tesz kárt Lisában.
Lisa nagyon rémült, fogalma sincs mit akarhatnak tőle.. Kiveszik Lisát a kocsiból, majd átrakják egy másikba, majd gyorsan elhajtanak.
 
*Lisa szemszöge*

Fogalmam sincs ezek a srácok, inkább férfiak mi a szart akarnak tőlem... Rettegek, mert nem éppen egy kedves társaság, sokkal inkább, bunkó, durva, és perverz társaság.
- Mit csináltok? És miért? - kérdeztem rémülten.
- Bieberke a megbízónk, ne minket hibáztass baby.. - simított végig a combomon egy 35 év körüli fickó.. Nem tűrhettem, lekevertem neki egyet..
- Az anyád és te is halottak vagytok. - ordibált, majd egy szúró érzést éreztem a fejemen, aztán elsötétült minden.