19. James és Justin

Sziasztok! Sajnálom, hogy ez a rész ennyire rövid lett, de a folyamatos tanulás mellett elég kevés az időm! De ígérem, hogy nem kell sokat várnotok a következő részre, de szerintem jobb gyakran kicsit kapni, mint ritkán egy hosszút! Jó olvasást! És tényleg ne haragudjatok!

Nem bírtam tovább ott maradni. Muszáj volt elindulnom, nem akartam, hogy sírni lásson.
Annyira meghatott azzal a szóval, hogy szeret.. Nem akarok neki megbocsájtani, de annyira nehéz tartanom magam.
- Lisa! Kérlek! Ne menj el. Szükségem van rád. - fogta meg a kezem. - Szeretlek, őszinte szívemből. Én sem akartam, hogy így történjen, de miattad történt ez. Hidd el. - magyarázott.
- Ah. - fordultam meg majd letöröltem könnyeim. - Szóval akkor miattam van ez is? Hát kösz. Egyszerű mindent rám fogni.. - dühöngtem.
- Nem úgy értettem. A te épségedért tettem. - húzott közel magához. Annyira tudja, hogy mit kell csinálnia. Annyira ellenállhatatlan.
- Szeretlek. És soha többet nem teszek ilyet, örökre veled maradok. - mondta ki szenvedélyesen a szavakat.
Megszólalni nem bírtam, járt az agyam, hogy most mit tegyek. Nem értem Justint, de remélem, hogy helyesen döntök.
- Én is szeretlek, éppen ezért fáj ennyire ez az egész. - mondtam lehajtott fejjel.
- Figyelj. - fogta meg állkapcsom, majd óvatosan fel emelte. - Nézz a szemembe. - kulcsolta össze kezeinket, mire mélyen a szemébe néztem. - Szeretlek. - mondta ki teljesen őszintén, amitől teljesen elgyengültem. Kihasználva ezt a pillanatot, közelebb hajolt, szorosan magához húzott, hajamat fülem mögé tette, egyik kezemmel arcomat, másik kezével a derekamat fogta, mélyen a szemembe nézett, majd lassan és gyengéden megcsókolt, amit persze viszonoztam.
Ez a csók.. Legalább annyira jó volt, mint az első. Hirtelen minden gondom elszállt, semmi rosszra nem gondoltam. Csak ő és én és az a felemelő érzés. Hihetetlen mennyire imádom Justint. SOHA nem fogom tudni elfelejteni!
Hosszadalmas csókunk után, szemembe nézett, elmosolyodott, s fokozatosan nagyobb mosolyra váltott, miből a végén már vigyorgás lett.
- Mi az? - néztem értetlenül.
- Van egy ötletem. - vigyorgott.
- És mi az? - mosolyodtam el.
- Gyere. - fogta meg a kezem, majd elindult motorja felé.
- Várj egy kicsit. - álltam meg, mert megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Lisa, Maria vagyok. James anyukája. Szörnyű dolog történt. Ide tudnál jönni?
- Persze, hova? Jameshez? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Igen, kérlek igyekezz. - mondta, majd letette.
- Mi a baj? - jött oda Justin.
- Jameshez kell mennem.
- Mi történt? - kérdezte kicsit feldúltan, elég gyanús volt.
- Nem tudom, Justin vigyél oda kérlek. - mondtam, majd felszálltunk s el indultunk.
Aggódom. Nagyon! Vajon mi történhetett? Szerencsére nem voltunk messze Jamestől, azért hamar oda értünk.
- Gyere. - fogtam meg Justin kezét.
- Szerintem én meg várlak itt kint. - mondta, majd adott egy puszit.
- Rendben. - mondtam, majd be mentem.
*Justin szemszöge*
- Austin! Ugye még nem csináltatok semmit James kishúgával? - kérdeztem idegesen.
- Justin, már rég elintéztük, nem mondtad mikorra kell. - magyarázott Aus.
- Te barom. áh. - idegeskedtem. - Azonnal csináld vissza! Ha ezt Lisa megtudja, végleg vége a kapcsolatunknak... SOHA nem bocsájtana meg! Csináld vissza! Most azonnal. - kiabáltam.
A francba már.. Tudtam, hogy nem kéne ezt ezekre a barmokra bízni.

18. Barátság extrákkal

Sziasztok! Először is nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy két hónapig nem volt új rész. Sok minden történt és nem tudtam ezek miatt írni. A másik író Xénia Varbai kilépett, ez is közre játszott, de nem ez volt a legfőbb oka annak amiért ilyen sok ideig nem hoztam új részt. Viszont, most itt van és arra vár, hogy elolvassátok.
Próbáltam hosszú és izgalmas részt hozni, hogy ki engeszteljelek titeket. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasást!

*Kopognak*
- Már is megyek. - kiabáltam, majd kinyitottam az ajtót.
- Szia James. - öleltem meg
- Szia Lisa. Készen vagy? - kérdezte, majd végig nézett rajtam.
- Őőő. Nem! Miért is kéne késznek lennem? - néztem értetlen tekintettel Jamesre.
- Ahj. - sóhajtott fel, majd megforgatta a szemeit. - Hát a buli, tudod az ma van és van 1 órád, hogy elkészülj, mert ezt nem fogjuk kihagyni. - kacsintott, majd bezárta maga mögött az ajtót, s a fürdőszoba felé húzott.
- James állj már meg. - vettem ki kezemet kezéből.
- Mondjad, de gyorsan. - állt meg előttem.
- Én.. Én nem akarok menni. Semmi kedvem sincs bulizni. - magyaráztam.
- Engem nem érdekel, hogy mihez van kedved. Tudom, hogy ez jót fog tenni neked, szóval ha azt mondod nem akkor is elmegyünk. - kacsintott, majd újra húzni kezdett. Mit is mondhatnék erre, James nagyon határozott, mindig tudja mi a jó nekem, remélem most sem téved és tényleg jót fog tenni. Igaza van. Kell a kikapcsolódás. Egye fene benne vagyok.
- Pontosan ötven perced van arra, hogy elkészülj remélem elég lesz. - mosolygott, majd bezárta  a fürdőszoba ajtót.

*45 perccel később*
*James szemszöge*
- Naaa. Készen vagyok. - jött ki a fürdőszobából Lisa.
- Huha. - álltam fel, majd oda mentem hozzá, s alaposan végig mértem. - Ez.. Ez.. Szörnyű. - mondtam, majd nevettem egyet.
- Még is miért? - kérdezte kissé dühösen.
- A hajad, a sminked, a cipőd tökéletes, de ez a ruha.. Mint ha kutyát sétáltatni mennél. Túlságosan vissza fogott. Várj egy kicsit. - mondtam, majd bementem a szobájába, s a ruhái közt kezdtem keresgélni.
- Na ez tökéletes. - mutattam meg Lisának a kiválasztott ruhát.

- Ahj... Jó várj, felveszem. - mondta, majd bement s felvette.

*Lisa szemszöge*
Amint beértünk a buliba Justint pillantottam meg.
- James. - állítottam meg. - Ott van Justin. - mutattam a tömegbe.
- És? Próbálj meg nem vele foglalkozni és bulizni. - mondta, majd megfogta a kezem és a pulthoz húzott.
Miközben a pulthoz mentünk Justin észrevett és persze, hogy direkt oda húzott magához egy lányt és a szemem láttára megcsókolta. Miért csinálja ezt velem? Annyira nem értem.
Miután már megittunk öt-hat koktél, kezdtem érezni a hatásukat, ezért bementünk táncolni. Justin mindig más lányokat csókolgatott, direkt úgy hogy lássam, közelebb mentem hozzá, miközben Jamessel táncoltunk, ha már ő ezt csinálja akkor én is.
Mikor Justin rám nézett, lekaptam Jamest. Lehet, hogy ez nagyon nagy hiba volt. Mindketten be voltunk rúgva James viszonozta a csókomat, sőt vadabbra váltott. Szorosan magához húzott, majd két perc csókolózás után, elkezdett húzni a kijárat felé. Eléggé beindultunk mind a ketten.
Haza mentünk, majd újra egymásnak estünk. Hosszú csókolózás után, már mindketten meztelenül feküdtünk egymáson, s utána megtörtént az aminek soha nem szabadott volna kettőnk közt.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. James még aludt én pedig átölelve őt feküdtem rajta, miután észhez tértem gyorsan kipattantam az ágyból és a fürdőszobába rohantam. El sem tudom hinni, hogy pont én aki az egy éjszakás kalandok ellen vagyok, lefeküdtem a legjobb haverommal. Ez még a barátságunkra is mehet. Annyira hülye vagyok. Egyszerűen nem tudok kimenni Jameshez. Ezek után mi lesz velünk? Annyira félek.
Gondolkozásomat egy kopogás zavarta meg.
- Gyere. - nyögtem ki halkan, majd be jött James.
- Lisa. Nem nagyon emlékszem mi történt. Mi most.. Lefeküdtünk? - kérdezte majd megvakarta a fejét.
- Azt hiszem igen. - válaszoltam félénken.
- Komolyan? - csodálkozott el.
- Igen. - néztem rá.
- Hát figyelj szerintem te sem szeretnél tőlem semmit. Tudom, hogy még mindig Justint szereted. Viszont én nem akarlak elveszíteni, mármint mint barátot, szóval maradjunk barátok kérlek. Próbáljuk elfelejteni ezt az egészet. - mosolyodott el, majd átölelt.
- Én se téged. - néztem rá.
- Egyébként.. - nézett rám, majd elmosolyodott. Nagyon jól csókolsz. - kacsintott.
- Hülye. - nevettem fel, majd ő is.
* Csöngetnek *
- Ki lehet az? - kérdeztem Jamestől, majd kinyitottam az ajtót.
- Justin. Mit keresel itt? - sápadtam el
- Most komolyan lefeküdtél ezzel a szerencsétlennel? - dühöngött, majd feldúltan berontott a napaliba.
- Szerintem ehhez semmi közöd. - kulcsoltam össze kezeimet melleim alatt.
- Mi az, hogy semmi közöm? - jött közel hozzám, majd mérgesen szemeimbe nézett.
- Justin.. Részeg voltam.
- Részeg voltál?! - kérdezte, majd gúnyosan felnevetett.
- Nem fogok neked magyarázkodni, azt csinálok amit akarok. Az nem baj, hogy te mindenféle csajokat csókolgatsz, ugye? Te olyan kivételes fiú vagy. Egyáltalán nem zavar, hogy fájdalmat okozol nekem? Ne, ne is válaszolj, mert tudom, hogy nem. De már nem is érdekel semmi. - magyaráztam mérgesen, majd hirtelen megcsókolt. Újra a fellegekben éreztem magam, mint pár hónappal ezelőtt. Annyira szeretem.
Körülbelül egy percig viszonoztam édes csókját, majd erőt vettem magamon és megszakítottam ezt a csodás pillanatot.
- Justin. - csuklott meg hangom. - Menj el. - mondtam, miközben a földre néztem folyamatosan.
- Na látod, hogy nem gyűlölsz. - mondta, majd elment s én sírva csuklottam össze a nappali közepén.
- Lisa. - jött oda James, majd szorosan átölelt.
- Miért csinálja ezt velem? - kérdeztem, miközben zokogva öleltem Jamest.
- Mert egy érzéketlen idióta. Nem érdemli meg a könnyeid. - nézett a szemembe James, majd letöröltem könnyeimet az arcomról.
Sírásomat, egy új üzenet zavarta meg.
Justin írt.
' Ma, a központi tánc stúdió mögött egykor várlak. '
Mit akar tőlem? Még több fájdalmat okozni? Ennél is többet? Elegem van már, miért nem tud békén hagyni? Mindegy. El fogok menni és végleg lezárom ezt az egészet.

*13:05*
- Késtél. - mondta Justin, amikor odaértem.
- Bele ne halj, hogy késtem öt percet. Inkább gyorsan mond mit szeretnél, mert nem nagyon érek rá veled beszélgetni.
- Figyelj Lisa. Tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy minden amit csináltál azért volt, hogy féltékennyé tegyél. Ne is próbáld letagadni, túlságosan nyilvánvaló.
- Rendben Justin. Nem tagadom le, pontosan úgy van ahogy te mondod.
- Én is szeretlek téged és nagy hülyeség volt, hogy elhagytalak, pont amikor olyan nagy szükséged lett volna rám.
- Justin! Ne is folytasd. Soha nem fogom tudni megbocsájtani neked ezt. Soha. - mondtam, majd megfordultam és elindultam haza.

17. kill

Sziasztok! Mint ahogy olvashattátok az előző részben egy új szereplőnk van, akit már ki is tettünk a szereplők közé. 
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! :)

*James szemszöge*
Egyáltalán nem érzem jól magam, azok után, hogy ott hagytam Lisát.. Tudom, hogy hiába mondja, hogy egyedül szeretne lenni.. Szüksége van rám.. Oda kellene mennem, furcsa érzésem támadt. Remélem nem csinál semmi hülyeséget.. Oda megyek.. Neem inkább nem.. Vagy de.. - indultam meg ajtóm felé, amikor megcsörrent a telefonom Justin az.. Fhu az a gyökér..
- Mit akarsz te szemét? - szóltam bele a telefonba.
- Menj oda Lisához! Furcsa érzésem van, én nem akarok kérlek menj és nézd meg van-e valami baja, kérlek..
- Ez mi? Menj oda te, ha annyira akarod tudni mi van vele. Egy gyáva, érzéketlen féreg vagy..
- Hagyjuk már most ezeket a sértegetéseket, inkább menj és nézd meg mi van vele, és hívj majd. - nyomta ki a telefont.

Egyre gyanúsabb, hogy nem csak nekem van furcsa érzésem.. Mindenképpen oda megyek, amúgy is oda akartam, még mielőtt Justin felhívott volna..

Kocsimmal oda siettem Lisáék házához, az ajtó szerencsére nyitva volt, ezért be tudtam menni..
- Lisa! Lisa! - kiabáltam miközben mindenhova benéztem, és kerestem őt.
A fürdőszoba ajtó résnyire nyitva volt, csöpögést hallottam.. Tudtam, hogy nem olyat fogok látni, mint amilyet akarok.. Össze szedtem minden erőmet és benyitottam..
Lisa ott feküdt a véres vízzel teli kádban, eszméletlenül.. Szerencsére nem merült a víz alá.. Amint megláttam, oda rohantam kivettem a vízből, majd fel hívtam a mentőket, utána pedig Justin.. A mentősök hamar kiértek, még élve bevitték a kórházba.. Justin nem akar bejönni a kórházba.. Azt akarja, hogy én mondjak el neki minden fejleményt.. Rohadtul nem tudom, mi baja van ennek az idiótának.. Ha még mindig szereti miért szakított vele pont most?

Itt állok a kórházban.. Az ideg már teljesen a hatalmába kerített... Mit csinálhatnak szegény Lisával? Túl fogja élni ezt egyáltalán?

*2 hónappal később*
*Lisa szemszöge*
Újra suliba járok, nagyjából sikerült feldolgozni az eddig történteket.. Bár anya.. Anyát sosem fogom tudni elfelejteni és soha nem fogom túl tenni magam a halálán. Soha..
Justinnal azóta sem találkoztam még a suliban sem. Hála istennek.. Nem szeretnék vele soha többet találkozni. Soha.
A mai nap is ugyanúgy kezdődik mint a többi. Suliba James-sel megyek..
Bár ez a nap egyáltalán nem lesz jó nap..
- Sziasztok. - köszöntek a folyosón lévő lányok..
- Hello. - köszöntünk vissza Jamessel..
Amióta Justinnal jártam elég sokan úgy mond 'megszerettek' vagy nem tudom.. De már mindenki köszön, mindenki a haverjának tart.. Régen.. Régen se rosszba se jóba nem voltam senkivel, csak a fiúkkal voltam jóba.. Ahj, úgy hiányoznak.. Főleg Keith.. Bárcsak ugyan olyan lenne minden mint régen..
- Szia...... Lisa.. - köszönt a hátam mögött egy ismerős hang.. Nem! Nem akarom, hogy Justin legyen.. Nem fordulok hátra, csak megyek egyenesen tovább, mint ha nem is hallottam volna..
- Lisa. - szólt megint, vettem egy mély levegőt, össze szedtem minden erőmet, majd hátra fordultam..
- Mit akarsz Justin? - kérdeztem, majd melleim alatt összekulcsoltam kezeimet.
- Beszélni szeretnék veled. - fogta meg a kezem, mire gúnyosan elnevettem magam.
- Te velem? Soha! Ez volt az utolsó hogy szóba álltam veled. Felejts el! És ne okozz már több fájdalmat. Mit akarsz tőlem? Egyszer már így is majdnem megöltél, még ha nem is szó szerint, de akkor is... Tudod mennyi bajt hoztál a fejemre? Olyanokat amiket nem tudok megbocsájtani és most nem csak a szakításunkról beszélek.. Amióta közelebbről megismertelek, el baszódott az életem. Egyszerűen megutáltalak.. Eddig mindig kiálltam melletted, mert szerettelek. De többet ez nem így lesz, mert már nem vagyok képes eltűrni ezeket a dolgokat. Justin kérlek hagyj békén. - gyűlt meg könnyel a szemem.
- Gyűlölsz? Komolyan kimered mondani ezt? Tudom, hogy nem gyűlölsz.. És nem foglak békén hagyni. Még nem. - rázta meg fejét.
- Gyűlöllek. - mondtam, miközben mélyen a szemébe néztem.. Majd ott hagytam.

Gyűlölöm? Dehogy gyűlölöm. Imádom! Még mindig iszonyat szerelmes vagyok belé. De béként kell hogy hagyjon, szeretnék boldog lenni és Justin ehhez nem megfelelő. Nem akarok még több bajt. Miért nem tudja megérteni? Ha szeret még, miért nem akarja, hogy nekem jó legyen? Annyira nem értem őt.
Remélem béként fog hagyni. - gondolkozásomat, Lily zavarta meg.
- Szia Lisa. - mosolygott
- Szia. - mosolyogtam vissza.
- Ma lesz egy buli Chrisnél. Gyere el. - mondta
- Köszi, de ezt inkább kihagyom.
- Nem lehet! Kötelező. - kacsintott, majd elmosolyodott.
- Jóóó. Elmegyek. - mosolyogtam vissza.
Végül is mi bajom lehet? Legalább kicsit kikapcsolok.. Jut eszembe hol van James?

16. Anya

Boldogan nyitom ki a szemeimet.. Egyből a másik oldalamra fordulok, remélve, hogy megpillantom magam mellett Justint, de nem.. Kiszállok az ágyamból, a konyhába veszem az irányt.. Majd ott megpillantom Justint.. Nem szól egy szót sem, csak könnyes szemmel néz rám.. Fogalmam sincs mi történhetett.. Gyorsan oda futok hozzá, átölelem..
- Mi történt Justin? - szorítottam meg kicsit kezét..
Némán áll, megköszörüli torkát, majd miután vesz egy mély levegőt belekezd..
- Lisa! - akad meg hangja.. - Anyukád beszélni szeretne veled.. - láttam rajta, hogy valami gond van.. Alig bírta vissza tartani könnyeit, láttam, hogy már ott gyülekezik a szemében.. Mi történhetett?
- De.. Miért? Mi történt? Justin kérlek mond el. - néztem rá, amire csak megragadta a kezemet én pedig pizsamában követtem.. Beültünk a kocsiba, majd gyorsan a lakásunkhoz mentünk.. Kicsit féltem mi lehet ennyire fontos.. Féltem, attól mit fogok hallani..
- Én kint maradok, ha végeztetek én itt leszek. - mondta még mindig könnyes szemmel..
Rettegve léptem be az ajtón.. Tudtam.. Tudtam, hogy nem olyat fogok hallani amit szeretnék..
Anya ott ült a konyhában háttal nekem, hátulról megöleltem..
- Anya.. Mi történt? - kérdeztem, megfordult majd mélyen a szemembe nézett.
Szótlanul állt előttem, kezeimet kézbe vette, megszorította, majd elsírta magát..
- Kicsim.. Nagyon szeretlek, mindig is szerettelek, örökké veled leszek történjen bármi..
Nagyon rossz volt sírni látni.. Most már nagyon érdekelt miért sírnak mindketten..
Anya mutatott egy közös képet.. Én és ő voltunk rajta kb. 15 évvel ezelőtt.
- Kicsim.. Nagy vagy már, egyedül is boldogulni fogsz.. De tudd, hogy nagyon szeretlek.. - csuklott meg hangja, s újra sírni kezdett.
- Anya mi történt? Ne mondj ilyeneket kérlek.. - öleltem meg, majd zokogni kezdett, amire én is elsírtam magam..
- Kérlek anya mondj már valamit.. - töröltem le könnyeit arcáról.
- Kicsim.. Én már nem sokáig leszek veled.. - csordult ki egy könnycsepp szeméből..
- Nem sok időm van hátra, beteg vagyok. - folytatta én teljesen lefagytam.. - Meg fogok halni. - sírta el magát, amire én is.
- Micsoda? Mi? Az nem lehet.. Nem fogsz meghalni! Most még nem. - kezdtem zokogni.. - Kérlek anya mond, hogy ez csak egy vicc, kérlek.. - öleltem meg, és úgy zokogtam mint még soha..
- Bárcsak azt mondhatnám, de nem.. Ez igaz. Sajnálom. - annyira sírtam, nem akartam elhinni ezt az egészet.. Csak vissza akarok kapni minden régi boldog pillanatot, amit anyával éltem át.. Minden jót.. Nem akarom elveszíteni, szükségem van rá.. Most látom már igazán, hogy sosem becsültem meg őt annyira.. Ha vissza forgathatnám az időt, sokkal jobban megbecsülném, bármit megtennék azért, hogy boldog legyen.. Sosem voltam jó gyerek.. Sok mindennel megbántottam, ő ezek ellenére szeret még.. Annyiszor megbántottam.. Nem szabadott volna.. Annyira fáj, hogy nem sokára már nem lesz nekem ő..
Sírva öleltem még mindig..
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz majd semmi hülyeséget.. Mindent gondolj át sokszor, dönts jól, hogy jó életed legyen.. Amikor én már nem leszek.. Kicsim nagyon szeretlek, de most mennem kell..
- Még is hova akarsz menni? Soha nem hagylak többet egyedül, szeretnék minden pillanatban veled lenni. Örökre veled. Érted? - sírtam még mindig..
- Kórházba kell mennem.. Oda ne gyere, nem szeretnélek szenvedni látni, és azt sem szeretném, ha így látnál. - sírt még mindig ő is..
- Nem foglak egyedül hagyni! - öleltem meg újra..
- De! Én ezt szeretném. Kérlek! Ez az utolsó kívánságom..
- De anya! Szeretnék veled lenni, kérlek..
- Nehezebb lenne, hidd el.
- Neem. - sírtam még mindig..
- Ne sírj, fentről figyelni foglak, és örökre itt leszek veled. - ölelt meg szorosan, - Most pedig menj.. Justin vigyáz majd rád. Szeretlek.. Nagyon. - próbálta nem el sírni magát.
Nagyon nehezen tudtam kilépni az ajtón.. Annyira fájt.. Soha többet nem fogom látni. Annyira szeretem.. Nem akarom elveszíteni..
Az ajtóba még egy utolsó pillantást vetettem rá.. Majd zokogva kirohantam Justinhoz, aki ahogy meglátott ilyen állapotban egyből sírni kezdett, majd szorosan magához ölelt..
- Szeretlek. - suttogta fülembe.
Én pedig még szorosabban átöleltem és sírtam-sírtam-sírtam..

*2 hónap múlva*
A temetésen vagyok.. Éppen most teszik le a koporsót.. Zokogva figyelem az eseményeket.. Nem hiszem el, hogy tényleg elment.. És többet már nem is jön vissza. Soha! Justin itt van mellettem ő az egyetlen most már akire számíthatok és ő a mindenem..
A temetés után még két óráig nem tudtam eljönni a temetőből.. Nem tudtam ott hagyni anyát, de muszáj volt.. Még mindig zokogtam.. Majd Justin elvitt a faházba..
Soha nem fogom tudni feldolgozni a történteket.. Soha.. Annyira fáj. Elveszítettem a legfontosabb dolgot az életemben..

*3 hónap múlva*
Még mindig nem dolgoztam fel.. Még mindig nagyon fáj.. Még mindig szoktam sírni..
De megismerkedtem egy rettentő cuki fiúval, nagyon jó haverom lett.. Most már ő is egy fontos személy az életemben..
- Szerelmem.. Beszélnünk kell. - szólított meg Justin komoly hangon.
- Mi az? - ültem le mellé..
- Figyelj. - kezeit össze kulcsolta az enyéimmel.. Szorosan magához ölelt.. Megcsókolt, majd folytatta.
- Szakítanunk kell. - nézett le a földre..
- Hogy micsoda? - álltam fel. - Mi az hogy szakítanunk kell? Pont most? Amikor ez történt? Mennyire vagy érzéketlen? - sírtam el magam.
- Lisa. Én még mindig szeretlek.. De nem lehetünk együtt.. Nem.. Sajnálom.
- De ha szeretsz akkor miért? - sírtam még mindig..
- Nem.. Nem lehet. Sajnálom.. - mondta, majd kiviharzott a házból..
Össze omlottam megint, a földön ülök és csak sírok.. Miért? Mit csináltam? Miért? Miért? - Zokogtam, amikor bejött az ajtón. James.. James a jó haverom..
- Lisa! - sietett oda hozzám, majd leguggolt.. Szorosan megöleltem, és csak sírtam-sírtam-sírtam..
- Justin.. Justin szakított velem. - nyögtem, ki majd tovább sírtam.
- Ohh Istenem. - szorított magához..

* Pár órával később *
- Nem szeretnélek így magadra hagyni.. - James
- De kérlek.. Egyedül szeretnék lenni. - Lisa
- Rendben.. De kora reggel jövök! - puszilt meg, majd elment..
Semmi értelmét nem látom annak, hogy élek. Tulajdonképpen minek is élek?
A fürdő szobába rohantam, meg engedtem egy kád vizet, felkutattam az egész fürdőszobát, zokogva vettem elő egy pengét.. Beültem ruhástól a kádba, majd a kezembe vettem a pengét.. Ennél jobban már semmi sem fájhat.. Nem akarok több szenvedést. - mondtam, majd vizes bőrömön végig húztam a pengét..
Nem fogok többet szenvedni. - mondogattam, miközben zokogtam.. S újra megvágtam magam.. S ez így ment tovább, egészen addig, amíg egy hangot hallottam meg..
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz majd semmi hülyeséget.. Mindent gondolj át sokszor, dönts jól, hogy jó életed legyen.. Amikor én már nem leszek.. - hallottam meg anya mondatát.. amit akkor mondott, amikor éppen elbúcsúzott... De sajnos már késő volt.. Elgyengültem és szép lassan elaludtam.. Talán jobb ez így.. Jobb lesz ha megint anyával lehetek és nem fogok többet szenvedni..

*Justin szemszöge*
Remélem jól döntöttem.. Lisa nem tudhatja meg ki is vagyok valójában.. Soha! Sokkal jobb lesz majd neki, ha túl lépett rajtam.. Mint, hogy ha ezt megtudná.
Hirtelen egy furcsa érzés kerített hatalmába.. Mint ha valami rossz történt volna. Mi ez az érzés? Annyira furcsa.

15. Meglepetés

!!!FELHÍVÁS!!!

Az előző résznél kiderült, hogy vannak olyan emberek, akik megfelelő háttérinfó nélkül véleményezik az írásunkat (jelen pillanatban a sajátomról beszélek, az előző részt is én írtam). Úgyhogy a félreértések elkerülése végett szeretném jelezni, hogy mindent okkal írunk/írok le, nincs félreírás, viszont olyan lehet, hogy a még közzé nem tett részben található a bennetek esetlegesen felmerülő kérdésekre a válasz. Ezúton szeretnék megkérni minden kedves olvasót, hogy VÁRJON!!! Mindent megtud mindenki, ez lehet a következő részben, vagy a tízzel utána lévőben. Kérdezni kérdezhettek, ha valami nem világos, de tudatlanul ne állítsatok olyat, ami esetleg megbánthatja az írót/írókat! Köszönöm a figyelmet!

Ijedten pattantam fel, zakatoló szívvel berohantam és megkerestem Justint. A konyhában állt, mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt, vicsorított, a földön heverő, szétlőtt mobil darabjait bámulta. Kifutott belőlem a vér, amikor dühtől égő szemeivel, minden porcikám készen állt az elrohanásra, de nem fogadtam szót az ösztönömnek, inkább szembe fordultam vele, és nem elrohantam, hanem oda hozzá, karjaimat nyaka köré fontam és magamhoz öleltem. Eleinte nem mozdult, aztán karjait lassan derekam köré fonta, ölelése egyre szorosabbá vált, a végén pedig már igazán ölelt, nem csak azért, mert én öleltem, hanem mert ő is akarta. Hirtelen valami égetni kezdte a csípőmet, ellöktem őt magamtól reflexből, eléggé megbántódott szegény. Megláttam a kezében a fegyvert, a forró cső égette meg a bőrömet.

-Mi a baj? - kérdezte, próbált mélységesen kedvesnek tűnni, de érződött a hangjában a sértődöttség.
-A fegyvered megégetett. - mutattam meg neki a piros részt, lerakta a fegyverét, és a hűtőhöz sétálva kivett belőle egy tégelyt, a sebhez térdelt, majd valamilyen kenőccsel bekente a sebet.
-Ez majd gyorsan helyrehozza a sebedet. - felelte mosolyogva, majd felnézett rám - Ne haragudj!
-Nem baj, köszönöm. Kivel veszekedtél ilyen bőszen? És hogyhogy neked volt térerőd?
-Egy balfasszal, és úgy, hogy az én telefonom érzékenyebb volt, így bárhol vagyok, bármikor tudok hívni bárkit.
-Nekem is kell egy olyan telefon. - kuncogtam el magam.
-Mindjárt. - felelte, majd felállt és visszarakta a tégelyt a hűtőbe, intett nekem, majd elindult.

Egészen a szobájáig követtem.

-Fordulj el. - mondta komoran, nem értve a dolgot, de hátat fordítottam neki, hamarosan azt hallottam, hogy gépel, kicsit később a sűrített levegő sajátos hangját hallottam, vagyis egy ajtó nyílt ki mögöttem - Maradj így, amíg nem szólok. Komolyan mondom, ha megfordulsz, kinyírlak!
-Nem fogok megfordulni, nincs szükség az üres fenyegetőzésre. - feleltem szemeimet megforgatva, hirtelen a nyakamon éreztem a leheletét.
-Hidd el, édes, üres fenyegetés sohasem hagyja el a számat! Én a valós dolgokat mondom. Szóval ha meg mersz fordulni, meghalsz!

Azonnal otthagytam. Nekem ilyen elmebeteg pasi nem kell. Maradjon csak a kurváinál, meg is érdemli őket.
Hirtelen egy kéz kapta el a csuklómat, a következő pillanatban már a falnak voltam nyomódva.

-Mégis mit képzelsz, hova mész? - kérdezte dühösen, fogait összeszorítva.
-Messzire tőled! Te nem vagy tiszta fialás, baszd meg! - feleltem hangosan.
-Mondd ezt ki még egyszer, és akkor tutira kinyírlak!
-Nincs ki a négy kereked!

BUMM!!!
Sikítva riadtam fel a rémálomból, amelyben Justin megölt. Nagyon örültem, hogy nem volt valóság. Felültem, ekkor vettem észre, hogy a ház urának az ágyában fekszem, ő pedig az ágy végében, egy fotelban ülve nézi, mit csinálok éppen. Amikor a szemeibe néztem, kezét végigsimította a fotel karfáján és megmarkolta a végét.

-Jó reggelt! - üdvözöltem mosolyogva, bár még a rémálom miatt eléggé ijedt voltam.
-Neked is. - felelte komoran, majd egyik lábát rárakva a másikra a kezébe vett egy kristálypoharat, kóla volt benne és pár jégkocka, belekortyolt, majd letette a poharat - Amíg te aludtál, azon gondolkodtam, hogy mivel engesztelhetnél ki.
-Valóban? - kérdeztem magasra emelt szemöldökökkel - És jutottál valamire?
-Ó, igen! Szépen lezuhanyzol, felveszed azt, amit kikészítek neked, és az ágyamon tartózkodva vársz rám. Nem alszol el, nem mész sehova, maximum inni és a mosdóba.
-És ha nemet mondok? - kérdeztem kihívó tekintettel mosolyogva, mire elbazsalyodott, felállt és odasétált hozzám, egy mozdulattal a hasamra fektetett és fölém mászva a fülemhez hajolt.
-Akkor jön a kellemetlenebb verzió és elverem azt a formás hátsódat! - duruzsolta a fülembe, majd lemászott rólam, a fenekemre csapott, aztán távozott a szobából.
-De legalább nem akar egyből elpáholni. - mondtam ki hangosan a gondolatomat, majd felkeltem és a fürdőszobába sétáltam.

A mosógépen várt rám az öltözékem, odamentem és megnéztem: fekete, csipkés fehérnemű szett, és fölé akasztva egy selyemköntös, szintén fekete.

-Este nyolcra főzz valami finomat! - kiabált be Justin, ugrottam egyet ijedtemben - A pultra kiraktam egy mobilt, bármi baj van, fel tudsz hívni!
-Jól van, de én nem tudok egy receptet sem fejből! - ordítottam vissza, amire kuncogást kaptam, mint választ.
-A telefonon van net! Na, én mentem. - jött oda hozzám, a falhoz nyomott és mohón megcsókolt, egy halk nyögést is hallatott, amikor a hajába túrtam, elengedte ajkaimat és ismét nyögött egyet - Érdemes lesz hazajönni!
-Ha már főzök neked valamit! - kuncogtam fel, mire elmosolyodott - Menj, nehogy elkéss.
-Én sohasem kések, cica! A többiek érnek oda hamarabb! - kacsintott egyet, adott egy csókot, majd szó nélkül távozott.
-A köszönést még gyakorolni kell. - kuncogtam el magam, Justin hirtelen támadása kellemes meglepetés volt a számomra.

Ránéztem a falon lógó órára: mindjárt negyed tizenkettő. Még bőven van időm főzni, ha gyorsan találok egy jó receptet.
Pár perc alatt lezuhanyoztam, majd felvettem a szettet, de a selyemköntös helyett Justin fürdőköntösét vettem fel, nehogy azt a drága holmit koszoljam össze. A konyhába siettem és egyből felmentem a telefonon az internetre, először a hazai ízek között kerestem valami egyszerűt, de finomat, viszont semmi érdekeset nem találtam, így áttértem a külföldi receptekre. Egy magyar receptet találtam a legjobbnak: csirkepaprikás nokedlivel. Gyorsan hozzáfogtam, egyszerre csináltam mindent, hogy teljesen kész legyek mindennel, ritkán főzök, így minden kétszer annyi időbe telt, épphogy végeztem a főzéssel, teríthettem is meg az asztalt, kiraktam a tányérokat, tálaltam az ételt, majd bementem a selyemköntösért. Éppen felvettem, amikor megérkezett Justin, felvettem a később megtalált magassarkúmat, és a konyhába siettem.

-Pontos vagy, cica! - jött oda hozzám, a lehető legfeltűnőbben végigmért, majd magához húzott, homlokát enyémhez nyomta - Ahogy én is!
-Pontosan! - kuncogtam, kezemet mellkasára tettem és kartávolságra toltam magamtól - Ha már megfőzetted velem a kaját, ne hagyjuk kihűlni!
-Igenis! - tisztelgett egy rövidet, utána odament az egyik székhez és kihúzta... nekem!

Gyorsan leültem, mielőtt meggondolta volna magát, helyet foglalt velem szemben, jó étvágyat kívántunk egymásnak és enni kezdtünk. Elég közel ültünk egymáshoz, így a szabad kezét arra használta, hogy az én combomat simogassa és fogdossa. Tudtam, mire megy ki a játék, de nem zavart, hiszen amikor elment, akkor is nyilvánvaló volt, hogy szexre vágyik a drága. Az egész vacsorát így töltöttük, közben kérdezgettem, merre járt, kértem, hogy meséljen magáról, teljesen nyitott volt, és megtette nekem azt a szívességet, hogy nem beszélt a véres dolgokról evés közben. És az tetszett a legjobban, hogy ő is érdeklődött irántam, bár teljesen úgy nézett ki, mint aki tudta rég a választ a kérdésekre. Szépen, nyugodtan (egy óra alatt) megettük a vacsorát, ami mellesleg teljes mértékben ízlett mindkettőnknek, utána felálltam, hogy leszedjek mindent az asztalról.

-A terítőt hagyd rajta. Utána menj a szobámba, és ki ne gyere, majd bemegyek érted! - felelte, tudtam, hogy valamiben sántikál, de nem foglalkoztam vele, hagytam, hogy meglepjen.

Eleget tettem a kérésének, a tányérokat elraktam, a terítőt otthagytam, ittam egy kis vizet, majd Justin szobájába vonultam. Amíg ő szervezkedett, én megcsináltam a hajam, kifésültem, majd formát adtam neki, mire bejött, szexibb voltam, mint valaha.

-Ejha, de kicsípted magad! - kuncogott fel, de nem a frizurámra célzott, hanem a "ruhára", amit ő választott nekem, odajött, egy fekete kendő volt a kezében - Fordulj!

Megfordultam, mire a szememre kötötte a kendőt, jól megszorította, majd irányítva visszavitt a konyhába. Mögém sétált és levette rólam, egy apró kis torta látványa fogadott, amikor kinyitottam a szemem. Két kar fonódott körém hátulról.

-Boldog születésnapot utólag, cica! - duruzsolta Justin a fülembe, majd ajkait vállamra nyomta - Még tegnap megleptelek volna, azért mentem el, de keresztbe húzták a számításomat.
-Köszönöm szépen, Justin. - fordultam felé - Bevallom, eddig utáltam a születésnapokat, de te most szebbé tetted, köszönöm!
-Nincs mit!

Odamentünk a kis tortához, meggyújtott rajta pár gyertyát, elfújtam, de nem kívántam semmit, nem volt semmi olyan, amit kívánhattam volna. Egy újabb kis beszélgetés mellett ettünk a tortából, utána jöttek az ajándékok. Kaptam tőle egy pár bőrkesztyűt, egy sisakot és egy dzsekit, persze mind fekete volt, azt mondta, mostantól motorral járunk be a suliba. Suli, mintha ezer éve nem jártam volna ott. Mi lehet a srácokkal? Velük is régen beszéltem. Azóta már ők is megutálhattak.
Sütizés és ajándékozás után jött a legjobb rész: a szex.

-Majd holnap elrakunk mindent. - mondta Justin, majd megfogta a kezem - Holnap, azaz ma iskola, sietnünk kell.
-Már elmúlt éjfél? - néztem körbe egy órát keresve, Justin megmutatta a telefonján az időt - Ez esetben nincs vesztegetni való időnk!
-Ezt már szeretem! - mondta, majd a falhoz nyomott és elkezdte az előjátékot.

14. Félelem

Mikor felébredtem, azt tudtam, hogy ha én ezt túlélem, Justin meghal. Erre kellettem, egy menetre és kész, el is hajított magától. Hogy rohadna le a fasza!

Magamban mérgelődtem, amikor eszembe jutottak a szavai. Jenna minden csaját elraboltatja és megpróbál rájuk ijeszteni, hogy visszakaphassa Justint. Hát, ribanckám, ez nem fog összejönni, azért sem!

Hamarosan megálltunk, megkötöztek, szemeimre kendő került. Sokat nem értek el vele, hiszen tudtam, hova kerültem. Valaki kirángatott a járműből, és a vállára dobott, kezét szándékosan a hátsómra tette, majd fordult egyet és elindult. Séta közben folyamatosan taperolt, és elregélte, miket tudna velem csinálni, hát mit ne mondjak, igazán gusztusos volt. Nem sokkal később megállt, ész nélkül belökött egy ajtót, lehajított egy poros, penészes ágyra és elment. Köhögve keltem fel, és közelítettem meg az ajtót, próbáltam kinyitni és elszaladni, de nem tudtam. Hirtelen valahol a szobában megnyílt egy szelep és borzalmas bűz vette át a friss levegő helyét. Ekkor biztos voltam benne, hogy Jenna a megbízó és nem Justin. Ha még egyszer meglátom, nem marad haja, az is biztos.

Olyan borzalmas volt a bűz, hogy a gyomortartalmam megkereste az utat felfelé, akkorát okádtam, mint még soha életemben. Utolsó erőmmel Justinért imádkoztam, mielőtt elájultam, valaki rángatni kezdte az ajtót.

***

-Hé, kislány, ébredj! - szólítgatott egy kedves férfihang, lassan kinyitottam a szemem.

-Justin... - nyöszörögtem, majd kezemet fájó fejemre simítottam, összeráncoltam a homlokom.

-Nem, a nevem Derek. Láttam, hogy bevittek abba a házba és amint elmentek, bementem érted. Hogy érzed magad?

-Mint aki kihányta a lelkét. - ültem fel lassan, kétszer kellett próbálkoznom, mire sikerült - Köszönöm a mentést, Derek.

-Ugyan, nincs mit. Hol laksz? Hazavigyelek?

-Nem kell, köszönöm. - legyezgettem kábán magam előtt - Hazatalálok.

Felhúzott a földről, majd további szép napot kívánva távozott. Körbenéztem, merre is indulhatnék el, de egyáltalán nem volt ismerős a környék.

-Fasza, most hol a gecibe vagyok? - mérgelődtem, majd kissé támolyogva elindultam az egyik irányba.

Reménykedtem, hogy egy, maximum két órán belül hazatalálok és nem kóválygok estig mindenfelé, szerencsémre háromnegyed óra alatt hazataláltam, az volt az első dolgom, hogy vettem egy jó forró kádfürdőt, a ruháimat kimostam, majd fürdőzés után a konyhába mentem és telezabáltam magam. Ennyit megérdemeltem, úgy gondolom. Ami viszont meglepett, hogy édesanyám nem faggatózott. De örültem neki, megmondom őszintén, hogy semmi kedvem nem lett volna elmagyarázni az egészet.

Miután elkényeztettem magam, lefeküdtem aludni, de elszenderedni már nem volt se időm, se esélyem, ugyanis megszólalt a telefonom. Justin hívott. Amúgy neki mióta van meg az én számom? És nekem az övé?

Mindenesetre felvettem.

-HOL A FASZOMBAN VAGY, BASZD MEG?! - üvöltött bele a telefonba, éreztem, hogy ennek mesélés lesz a vége.

-Itthon. - feleltem halálra rémülve, tovább akartam mondani, amikor is hirtelen megszakadt a vonal.

Nem értettem, legalábbis az első fél percben. Utána minden világossá vált, amikor berontott az előbbi telefonáló a szobámba vérben úszó szemekkel, sík idegesen ls ököllel felkapcsolta a lámpát.

-MONDD, TE TELJESEN MEG VAGY HÚZATVA?! - üvöltött rám, nyakán és homlokán kidagadtak az erek, félelmetes látványt nyújtott - KI A FASZOM MONDTA, HOGY ELJÖHETSZ A HÁZBÓL?!

-Jenna felhívott azzal, hogy fontos mondanivalója van a számomra, eljött az erdei házadhoz, felvett, elvitt, elraboltatott az embereivel, akik bezártak egy házba, valami büdöset rám eresztettek, meghányattak, egy Derek nevű pasas hozott ki onnan. Utána hazajöttem, eltüntettem magamról a bűzt, és most itt vagyunk. - meséltem el higgadtan egy nagy sóhaj után.

-Marhára nyugodt vagy ahhoz képest, hogy meg is ölhettek volna! Soha többet ne merészelj Jennával beszélni!

-Elhiheted, hogy tanultam a hibámból. - feleltem - Mellesleg haragszom rád!

-Mégis miért? Nem én basztam el mindent! Ne merészelj engem hibáztatni!

-Elvártam volna, hogy megments, ha már a csajod vagyok! Vagy nem vagyok az? Mert ha csak a kurvádnak tartasz, most azonnal távozhatsz!

-A csajom vagy, a többi ribanc csak addig volt jó, amíg meg nem kaptalak! Amúgy meg én elpofáztam, hogy dolgom van. Talán a kisujjamból kellett volna kiszopnom, hogy vagy olyan hülye, hogy elmész a világ legnagyobb kurvájával? Jut eszembe, most velem jössz!

-Mégis hova? - kérdeztem ledöbbenve.

-Vissza hozzám! Nem agy itt biztonságban! Gyere!

És mielőtt bármit is mondhattam volna, kirángatott az ágyból és elindult velem kifelé.

***

Tíz perces, néma csendben eltöltött út után megérkeztünk az erdei házhoz. Justin haragudott rám, és ezt a némaságával nyilvánította ki. Amit mondani akart, bepötyögte a telefonba és megmutatta, így tette személytelenné az egészet. Bűntudatom volt, ő pedig jogosan haragudott rám. Figyelmeztetett, ennek ellenére találkoztam Jennával. Meg is halhattam volna. Soha többet nem követek el ekkora balgaságot.

Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk a házba, nekem az első utam a mosdóba vezetett, épp lehúztam a vécét, amikor meghallottam őt ordítani. Sőt, az nem is ordítás volt, hanem üvöltés. Kezet mostam és megkerestem őt, hogy megnézzem, mi történt, a telefonjába üvöltözött.

-AZ A RIBANC IDEJÖTT, TE FASZ, FOGD MÁR FEL!!! ELRABOLTA A CSAJOMAT, MEG IS ÖLHETTE VOLNA!!! AZ A KURVÁRA FASZA BIZTONSÁGI RENDSZERED ENNYIRE MŰKÖDIK!!!

Egy ideig hallgatott, majd hirtelen ököllel rávágott a konyhapultra.

-NE MERÉSZELJ VELEM ÍGY BESZÉLNI, A KURVA ÉLETBE!!! - üvöltötte még hangosabban, a szar is belém fagyott, úgy megijedtem.

Sohasem gondoltam volna, hogy valaha ilyennek fogom látni. Borzasztóan ijesztő látványt nyújtott, és a hangja... Eszembe juttatta édesapámat. Anya egyszer megkérdezte, képes lenne-e minket bántani, természetesen édesanyám nemleges választ kapott. Így is volt egy darabig, amíg el nem kezdett apa inni... Onnantól kezdve, akárhányszor részegen jött haza, ha volt oka, hanem, a szart is kiverte anyámból, és ha ennyi nem volt neki elég, jöttem én... Borzalmas emlékek törtek a felszínre bennem. Rettegtem, megfordult a fejemben, hogy mi van, ha Justin is olyan lesz, mint az apám? Akkor inkább itt helyben lőjön fejbe.

De most komolyan... Ha velem is ilyen erőszakos lesz... Nem, én azt nem vagyok hajlandó elvállalni. Nekem nincs erre szükségem, hogy attól rettegjek, mikor ver agyon...

Féltem Justintól, de olyan szinten, mint még talán apámtól sem. Olyan képek kavarogtak a fejemben, amik tovább növelték bennem a félelmet, fél perc múlva ott tartottam, hogy világgá szaladok, csak minél távolabb legyek tőle.

Ki kellett szellőztetnem a fejem, így halkan kimentem a házból, és a közelben letelepedtem a fűben. Kellemesen hűvös volt az este, az égen egy felhő sem volt, így elfeküdtem a fűben és csak bámultam a csillagokat. Mindig is imádtam őket figyelni, mintha az otthonomat bámultam volna és ez annyira tetszett.

Teljesen ellazultam. semmi és senki sem járt a fejemben, már majdnem elaludtam, amikor pisztolydörrenés hallatszott bentről...

13. Születésnap

Miután észre vette, hogy felébredtem, mosolyogva köszöntött.

- Jó reggelt. 

- Jó reggelt. - köszöntem vissza félénken

Félénken? Igen félénken.. Még mindig az éjszaka hatása alatt állok. Újra és újra arra gondolok, hogy milyen jó volt vele. Gyönyörű éjszaka volt. Soha nem hittem volna, hogy pont egy Justinnal eltöltött éjszakára mondom majd ezt. És most még is ez történt.

- Tetszett az éjszaka ugye? - kérdezte a szokásos perverz 'mosolyával' ami már vigyorgás.

- Tetszett. - mosolyodtam el, majd felültem. - Most viszont el megyek lefürdök. - álltam fel.

Amikor épp indultam volna el, Justin megfogta a karomat, magához húzott, szagolt egyet a nyakamon, majd megszólalt. 

- Majd ha én azt mondom. - suttogta fülembe, majd erősen megmarkolta a fenekem.

Már korán reggel elcsábít.. Nem lesz így jó. Össze kell szednem magam.

- Nem. - toltam el magamtól. - Akkor megyek amikor szeretnék. - jelentettem ki, majd újra elindultam a fürdőszoba felé.

- Rendben. De mire ki jössz nem leszek itt. El kell mennem. - kiáltott utánam, majd válasz nélkül becsuktam magam után a fürdőszoba ajtót..

**

Tényleg elment. Itt hagyott.. Szinte semmi nincs ebben a házban, mit fogok csinálni amíg vissza nem jön? Ráadásul az erdőközepén vagyok, egy faházba, ahol még csak térerő sincs. A kedves szándéka meglátszik. Se. 

**

Már elég messzire eljöttem a háztól, de még vissza találok. Nem akarok elmenni, csak térerőt keresek, hogy feltudjam hívni Justint, hogy jöjjön értem.. 

Már 30 perce, itt járkálok, de sehol semmi.. Amikor már feladom, és leülök egy kivágott fa törzsére, és ránézek a képernyőre, felfedezek egy csíkot a kijelző jobb felső sarkában. 

- Ez az! Végre! - kiáltottam fel, miközben felugrottam.. 

De amint számra egy győztes mosoly húzódott, azonnal el is tűnt a jel.

- Hogy az a ....... - káromkodtam.

Legszívesebben a földhöz vágtam volna a telefonom, de nem.. Még szükségem van rá. Hátha találok térerőt..

 

**

Szomorúan sétáltam vissza a faházba, két óra próbálkozás után.. Komolyan még a térerő keresés kint a hidegben, izgalmasabb volt, mint itt bent feküdni.. 

**

Ez a semmit tevés már az agyamra megy.. Semmit nem tudok csinálni, ráadásul rohadt hideg van már itt bent is.

Csalódottan bámulom a telefonom kijelzőjét, amikor újra megjelenik a csík, ráadásul kettő. Szuper! De most nem mozdulok meg..

Miután felbukkant a csík, ötször csipogott a telefonom, egymás után.

Önnek egy új üzenete érkezett!

Önnek egy új üzenete érkezett!

Önnek egy új üzenete érkezett!

Önnek egy új üzenete érkezett!

Önnek egy új üzenete érkezett!

Jelent meg ez a mondat a kijelzőn, ötször egymás után.. 

Gyorsan megnyitottam az üzeneteket, amíg még el nem ment a térerő..

Szia Lisa! Jenna vagyok. :) Találkoznunk kéne most. Neked hol lenne jó? - Jenna

Miért akar találkozni? Mi lehet ennyire fontos?

Lisaaaaaaaaaaaaaaaa fontos! Kérlek írj vissza. - Jenna

Három percet várt, a két üzenet között, nem hiszem el, hogy nem tud várni.

Akadt egy kis elintézni valóm, majd csak éjszaka érek haza. - Justin.

Szuper. Justinnnnn, kinyírom ha haza jön.

Lisaaaaaaaaaaaaaa írj már kérlek. - Jenna

Türelmetlen.

Kis lányom! Azonnal gyere haza, halálra aggódom magam, legalább csak írj! - Anya

EGY éjszaka nem megyek haza, tudja hogy Justinnal vagyok, de aggódik, ez nem normális. Miért kell ennyire félteni egy 19 éves lányt? Azt hiszi nem tudok magamra vigyázni? Istenem... Anya..

Gyorsan vissza írtam mindenkinek.. A lényeges üzenet még mindig Jennáé.. Miért akar találkozni? 

- Nem tudunk most találkozni, nem tudok haza menni, onnan ahol most vagyok. Bocsi. - Lisa

- Találkoznunk kell, elmegyek érted. - Jenna.

- Nem tudom hol vagyok. - Lisa

- Justinnal? Erdőben? - Jenna

- Igen. de te honnan tudsz erről? - Lisa

- Megyek. - Jenna

Most már tényleg kíváncsi vagyok mit akar... És arra is hogy hogy ért ide 10 perc alatt..

- Szia, el kell jönnöd velem. - mosolygott, egyáltalán nem volt feszült, ideges... Amit nem értek, az az hogy az SMS-eiből nem azt vettem le, hogy nyugodt lenne. 

- Hova? - kérdeztem kíváncsian.

- A kocsiban elmondom, csak gyere. - szállt be kocsijába..

Egy kis gondolkozás után én is beszálltam.. Bár most már nem tartom helyes döntésnek.

- Naa? Hova megyünk? - kérdeztem türelmetlenül.

- Boldog születésnapot, drága barátnőm! - mosolygott rám, majd vissza nézett az útra.

- Mi? Ezt még is honnan tudod? -  le sokkalt az, hogy honnan tudja, és az, hogy drága barátnőjének szólított. Szart se vagyok a legjobb barátnője. Gyűlölöm a szülinapokat, ezért se árultam el senkinek, hogy mikor van.

- Csak tudom. - mosolyodott el újra.

- De csak egy ember tudja. Az édesanyám. - mondtam most már feszülten..

Nem válaszolt csak leparkolt.

- Maradj itt. - mondta, majd kiszállt a kocsiból, és rám zárta az autót.

Mi a fasz? Miért zárta rám az ajtót? És miért ment oda, az út túl oldalán lévő srácokhoz, akik nem azok a 19 éves korosztály.

*Külső szemlélő*

Pár perc múlva Jenna be megy, egy elhagyatott ház ajtaján, a srácok akikkel eddig beszélgetett, Lisához veszik az irányt, a kocsi ajtaja még mindig zárva, ezért kénytelenek betörni  a kocsi szélvédőjét, ami szerencsére nem tesz kárt Lisában.

Lisa nagyon rémült, fogalma sincs mit akarhatnak tőle.. Kiveszik Lisát a kocsiból, majd átrakják egy másikba, majd gyorsan elhajtanak.

 

*Lisa szemszöge*

Fogalmam sincs ezek a srácok, inkább férfiak mi a szart akarnak tőlem... Rettegek, mert nem éppen egy kedves társaság, sokkal inkább, bunkó, durva, és perverz társaság.

- Mit csináltok? És miért? - kérdeztem rémülten.

- Bieberke a megbízónk, ne minket hibáztass baby.. - simított végig a combomon egy 35 év körüli fickó.. Nem tűrhettem, lekevertem neki egyet..

- Az anyád és te is halottak vagytok. - ordibált, majd egy szúró érzést éreztem a fejemen, aztán elsötétült minden.

12. Hálatánc

Mire felocsúdtam, már a kocsijában ültem és valahova tartottunk.

-Hova megyünk? - kérdeztem enyhén megrémülve, az elrablás borzalmas emléke felélénkült bennem, a gyomrom liftezni kezdett, közel álltam ahhoz, hogy összemocskoljam azt a gyönyörű kocsit.

-Magamhoz viszlek. De ne aggódj, nem rabollak el! - mosolyodott el halványan, majd egyik kezével hátranyúlt, az ölembe tett egy bőrkabátot - Vedd ezt fel, kérlek!

-Oké, de miért?

-Nincs rajtad melltartó, és ez eléggé...

-Ne is folytasd! - állítottam meg azonnal, nem voltam kíváncsi a megjegyzéseire, gyorsan felvettem a bőrkabátot és magamra tekertem.

Nagyon finom férfi parfüm illata áradt a ruhadarabból, magamba szívtam azt a fantasztikus illatot, mire a ruha gazdája felkuncogott mellettem. Elvörösödve ránéztem, még mindig mosolygott, egy pillanatra rám nézett.

-Mi az? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.

-Lisa, mikor vallod már be, hogy bolondulsz értem? - vigyorodott el, szeme sarkából rám nézett, tisztán látta, ahogy szemeim leírnak egy kört.

-Attól, hogy tetszik a pacsulid, még ugyanúgy egy baromnak tartalak. - feleltem visszabújva a kabátba.

-Meg fog változni a véleményed, Elizabeth! - felelte komolyan, mindenféle beképzeltség nélkül, ami kissé meglepett.

-Miből gondolod?

-Majd meglátod!

Kicsit ijesztő volt a hirtelen komolysága, kezdtem elhinni, hogy meg fog változni róla a véleményem. Magához visz, valami van ott. De vajon mi? Mi lehet az? Biztosan olyan, ami fontos nekem, amit szeretek, vagy épp vágyom rá...

Ekkor tudatosult bennem a tény: ez a barom itt mellettem MEGMENTETTE az édesanyámat!

Kezemet szám elé rakva elsírtam magam örömömben, ha nem vezetett volna, tutira a nyakába ugrok, helyette elrebegtem egy szót: Köszönöm.

Ki gondolta volna, hogy egy ekkora fasz, mint ő, képes hőssé válni a szememben. Kellemes csalódtam benne. Ezért kap tőlem valamit, valamivel meg kell hálálnom neki, amit tett!

***

Megérkeztünk az erdei házhoz. Behajtottunk a garázsba, miután megállt a kocsi, kiszálltam belőle, elfelejtettem, hogy a kórházi köntös nyitott hátsórésze belátást enged a fenekemhez, így meglepetésként ért a csípő érzés, amit Justin becsapódó keze hagyott maga után. Szó szerint kiestem a kocsiból és elterültem a földön, ő rántott föl, majd a falhoz nyomva hozzám préselte magát.

-Csukd be a szemed! - dorombolta a fülembe, hangjától és közelségétől kirázott a hideg, testem automatikusan engedelmeskedett, lehunytam szemeimet minden szándék nélkül - Lazulj el és kapcsold ki az agyad! Add át magad apucinak!
-Justin, kérlek, engedj el! - kértem meg a lehető legszebben, közben próbáltam eltolni magamtól, de nem engedte, ajkait nyakamon végigsimította, majd hirtelen elengedett - Zuhanyozz le! Utána folytatjuk!

Magamra hagyott, összehúztam a fenekemnél a köntöst és gyorsan követtem.

***

Csak Justin szobájában volt meleg víz, így muszáj voltam nála lezuhanyozni, váltóruha híján a saját ruhatárából adott nekem egy felsőt és egy melegítőgatyát, és valahogyan hozzá került az egyik fehérnemű szettem is, mikor megkérdeztem róla, csak annyit mondott: tudta, hogy egyszer nála fogok lezuhanyozni, gondolta, ellop egyet tőlem. Perverz állat. Mit is vártam? De ami fura, hogy még nem láttam az édesanyámat. Hazudott? Biztosan nem, túl őszinte volt ahhoz a kocsiban.
Épp a felsőjét igazgattam magamon, amikor kopogás nélkül berontott hozzám, maga felé fordított és a falhoz nyomott.

-Déjà vu. - mormolta arcomba, kezeit derekamra simította, ismét nekem nyomta magát, orra ismét nyakamhoz került, magába szippantotta bőröm illatát, ismételten kirázott a hideg - Így már sokkal jobb!
-Justin, hálás vagyok azért, amit értem és az édesanyámért tettél, de...
-Csitt... - tette ujját ajkamra - Mondtam, lazulj el és kapcsolj ki.
-Justin... - próbálkoztam az ellökésével, elkapta csuklóimat, fejem fölé emelte őket, majd a lehető legjobban hozzám simult, hogy esélyem se legyen eltolni.
-Nyugi! - mormolta, közben kezeit végigsimította karjaimon, lement derekamig, a combomon megállt, és elindult felfelé, derekamnál ismét megállt, megmarkolta a rajtam csüngő ruhadarabot.
-Kérlek, engedj el! - kértem meg a lehető legkedvesebben, mire megcsóválta a fejét, arcomhoz hajolt, ajkait végigsimította enyéimen.

Felsóhajtottam, az ösztönöm azt súgta, hogy essek neki, smároljam le úgy istenigazából... De nem mertem, nem ment. Féltem attól, hogy ha esetleg nem utálom többé, ha megszeretem... Sebezhetővé válok a számára és ő ezt ki fogja használni.
Nézett, tekintetét mélyen enyémbe fúrta, szemeiből sütött az égető, felemésztő vágy, a sóvárgás. Megbabonáztak sötét, meleg barna szemei, ajkaim elváltak egymástól, pusztán a szemeivel elérte, hogy felsóhajtsak.
Mielőtt ellenkezhettem volna, megtörtént... Megcsókolt és innentől kezdve nem akartam, hogy elengedjen. Forró ajkai egybeolvadtak enyéimmel, felvettünk egy lassú ritmust, és táncoltunk. Táncot jártunk ajkainkkal, csóktáncot jártunk, és bevallom, nagyon élveztem! És akkor szép lassan elkezdtünk ringatózni, elringtunk a faltól és szép lassan a szoba közepére csörgedeztünk. Kezei rajtam lévő pólója alá siklott, a két tenyere teljesen betakarta a melltartóm és a bugyim gumija közötti részt, érintésétől bizseregni kezdett a bőröm, aminek az lett az eredménye, hogy felkuncogtam.

-Mi az? - kérdezte mosolyogva, szemeimbe nézve, ismét felkuncogtam, égnek álló karjaimat nyaka köré fontam.
-Bizsereg a bőröm a kezed alatt! - feleltem kissé kábán, küldött felém egy kedves mosolyt, majd elkomolyodva ajkait nyakamra nyomta, automatikusan becsuktam szemeimet és a tarkójára simítottam a kezemet - Óh, Justin...

Válaszként bőrömbe nyomta ujjbegyeit, lágy, forró csókokkal lepte el a nyakam, közben tovább ringatóztunk, egy pillanatra sem álltunk meg. A lassúzás közbeni előjáték teljesen felszabadított, nem érdekelt senki és semmi, csakis az a csodálatos, bizsergő érzés, ami átjárta testemet-lelkemet. Kiélveztem minden egyes csókját, amit a bőrömre adott, közben ujjaimmal felderítettem dús hajkoronáját, ő pedig gyengéden simogatta a derekamat. Ebbe a Justinba bele tudnék szeretni.
Feltúrta a rajtam lőgő ruhadarabot, elengedett és levette rólam. Amit kinéztem volna belőle az az, hogy végigmér, megtöri a varázst valami mocskos mondattal, majd átvált durvába. De nem, miután levette rólam a felsőt, ami mellesleg nyakamtól a combomig mindent eltakart, ujját dekoltázsomra simította, majd hirtelen magához rántva ujjai helyére nyomta ajkait. Szokatlan érzés indult el bennem, amely hangos sóhaj formájában hagyta el testemet. Ennek az lett a következménye, hogy combjaimnál fogva karjaiba kapott, kicsit gyorsított a tempón, a puha szőnyegre fektetett, majd fölöttem megtámaszkodva ajkaimat kezdte habzsolni. Uralkodott rajtam, lassúzásunk átváltott forró, szenvedélyes latin táncba, légzésünk szaporává vált, és én éreztem, hogy innentől kezdve nincs megállás. Kezeimet felsője derekához vezettem és amennyire csak tudtam, feltúrtam, vette a lapot és felegyenesedve egy mozdulattal lekapta magáról, maga mögé hajította, aztán ismét fölém tornyosult.

-Hogy tetszenek a tetkóim? - feszítette be karizmait, hogy oda figyeljek, megnéztem őket, teljesen elmerültem a vizslatásukban, Justin finoman az arcomba fújt, hogy észhez térítsen, arcára néztem - Csukd be a szemed, édes!

És én becsuktam. Elárasztott csókokkal, nyakamtól kezdve egészen hasamig, tisztelettudóan betartotta a határokat, amiket én képzeletben meghúztam, kezei sem vándoroltak tiltott területekre, amiket csinált szöges ellentétben álltak azzal, amiket hallottam róla, és ez teljes mértékben jó dolog volt.
Hamarosan azt vettem észre, hogy a puha ágyában fekszem, rá kaptam tekintetemet, levette a nadrágját, a cipőjét és a zokniját, majd fölém mászva ismét elárasztott csókokkal. Mohó volt, szinte már harapdált, és ez nagyon tetszett, szemeim folyamatosan csukva voltak az élvezetbombának köszönhetően.

Kezdtem rádöbbenni arra, hogy mindaz, amire vágytam, az ő, a csókjai és ez az élethelyzet. Tudat alatt mindig is meg akartam őt kapni, és most... Végre az enyém lesz.
Szokatlan ezt bevallani saját magamnak, hiszen a felszínen mindig is gyűlöltem, ki nem állhattam... De az, hogy megmentette az édesanyámat Keithtől...

-Hé, hahó! - integetett szemem előtt kuncogva Justin, majd orromra nyomta ajkait - Ne bambulj, rám figyelj! Azt akarom, hogy minden percét élvezd!

Elmosolyodtam, majd ajkaihoz emeltem enyéimet, fordultunk egyet, így fölülre kerültem. Kezeit vállamon végigsimítva lehúzta melltartóm pántjait, majd a csathoz nyúlt és kioldotta, kicsit megemelte a felsőtestemet, majd kihúzta alólam a melltartót, eldobta és visszaengedett felforrósodott testére. Kezeimet mellkasára simítottam, fantasztikusan puha volt a bőre, szokatlan volt éreznem egy másik bőrt az enyém alatt.

-Ülj a combomra! - súgta a fülembe, majd lopott tőlem egy csókot, szót fogadtam, mire felült, arcát pedig melleim közé nyomta.

Nincsenek olyan nagy melleim, de őt ezt látszólag nem zavarta, ajkait hosszan melleim közé nyomta, majd mélyeket lélegzett. Magamhoz öleltem a fejét, ujjaimmal végigfésültem a haját amíg ő mellkasomban bujkált az arcával, utána hátradőlt, magára húzott és egy szempillantás alatt eltüntette rólam a bugyimat.
Ott feküdtem anyaszült meztelenül, teljesen kiszolgáltatva a szeszélyeinek.
Fordult velem, majd lemászott az ágyról, kíváncsi voltam rá, a testére és arra a - mások szerint - hatalmas szerszámára. Hátat fordított nekem, majd letolta a bokszerét, egy biztos, a feneke az nagyon jó. Igazából ezt sohasem tagadtam, mindig is jó hátsója volt.
A szekrényéhez sétált és kivett belőle egy apró tasakot, megfordult és elindult felém. Hát igen, megáll a tudományom a férfi méreteknél és annál, mi számít nagynak, de egy biztos: borotválkozik körülötte.
Lábaimat szétterelve közéjük térdelt, kinyitotta a kis tasakot, magára húzta a tartalmát, aztán minden habozás nélkül - de persze a lehető leggyengédebben - belém hatolt. Éreztem, ahogyan valami nagy fájdalommal elszakad bennem, rossz volt, mégis annyira jó. Megmarkoltam a lepedőt és fejemet hátravetve kiengedtem magamból a fájdalmat egy nagy nyögéssel, szemeimet összeszorítottam, igyekeztem minél hamarabb megszokni a feszítő érzést.

-Ó, Lisa! - nyögte a nyakamba Justin, majd szemeimbe nézett, egymás ajkába lihegtünk, alsó ajkamra finoman ráharapott és megnyújtotta, egészen addig, amíg ki nem csúszott fogai közül - Három évembe került... De végre megvagy!

Nem jutottak el agyamig a szavai, önkívületi állapotba kerültem, nem tudtam felfogni, amit mondott, az érzés teljesen elhatalmasodott felettem. Hátrahajtottam a fejem és kuncogtam egy rövidet, majd normálisan fekve ajkaira nyomtam enyéimet. Csókcsatánk közben gyengéden mozgott bennem, gyengédségét a lehető legélvezetesebb nyögésekkel díjaztam, és a hátát sem óvtam meg karmolászni vágyó kezeimtől.

***

Teljesen kimerített ez az új érzés, az elsöprő gyönyör érzése, így nem csoda, hogy mikor pihenni vágytunk, azonnal elaludtam. Fogalmam sincs, mennyit aludtam, de teljesen feltöltődve ébredtem, viszont valami, vagyis valaki hiányzott az ébredési "tájképből". Justin nem feküdt mellettem. Ekkor kezdett minden összeomlani bennem. Csak erre kellettem neki, csak ennyit akart. Jól megdugni, aztán magamra hagyni.
De ekkor mocorgást véltem felfedezni mellettem, a sarokban, gyorsan odafordítottam a fejem. Ott ült elégedett vigyorral a képén a foteljában, és engem figyelt. Nézte, ahogyan alszom? Ez annyira édes! Talán mégsem veszett ügy ez a gyerek?

11. Hős

A harmadik és a negyedik nap is eltelt, már nem tudtam észnél maradni, kiszáradtam, éheztem, és száz százalékosan a halál szélén álltam. Elfogadtam a sorsomat. Meg kell halnom. Az utolsó adag levegőt szívtam magamba, aztán már semmit sem éreztem. Megláttam a fehér fényt, és besétáltam, ott várt rám egy hófehérbe öltözött srác, és tudtam, kicsoda ő: Justin halott barátja.

-Szervusz, Elizabeth! - köszöntött kedves mosollyal, majd felém nyújtotta a kezét, tétován megfogtam, mire kezet csókolt nekem, teljesen elvörösödtem (Justin is lehetne inkább ilyen) - Örülök, hogy találkozhatunk!

-Üdv! - köszöntem kissé szégyellősen, majd körbenéztem, semmit sem láttam a vakító fehéren kívül - Hol vagyunk?

-Ez az "előszoba", ide lépnek be az eltávozott lelkek.

-E-eltá... Meghaltam... - döbbentem le, bár nem igazán értettem, miért, hiszen tisztában voltam azzal, hova kerültem és mi történt velem.

-Kérlek, gyere velem! - indult el maga után húzva a kezemet.

-Rendben.

És amint kimondtam, már ott sem voltunk. Egy csodaszép réten jelentünk meg, kezünk szétcsúszott, automatikusan helyet foglaltam a fűben, ő is így tett, mellém ült.

-Beszélnünk kell valamiről. Vagyis inkább valakiről. Justinról. - kezdte elkomorodva a beszélgetést, közben lábai között a fűre nézett, ujjaival végigsimított pár szálat - Meg kell mentened!

-Mégis mitől mentsem meg? És hogyan tehetném? Hiszen meghaltam!

-Lisa, Justin bolondul érted! Csorog a nyála, amikor meglát téged! - kuncogott fel, miközben rám nézett - Szerelmes beléd!

-Ugyan! - pufogtam fintorogva - Ha annyira szerelmes belém, miért van annyi kurvája? Ezt mondd meg nekem!

-Mert magára akarja vonni a figyelmedet! Csak rosszul csinálja és bele fog ebbe dögleni, ha így folytatja tovább. Botor módon elfecsérli az idejét, mert képtelen rájönni, hogy nem így kell téged elcsábítani! Kérlek, tereld a helyes útra!

-Honnan veszed, hogy szerelmes belém? Bocsi, de nekem elég valószínűtlennek tűnik.

-Minden este hozzám imádkozik, tanácsot kér, hogy hogyan szerezzen meg téged! De nem veszi észre a jeleket!

-Nem tudok rajta segíteni. Három éven keresztül paraszt volt hozzám, semmi olyat nem tud tenni, amivel megszerettethetné magát velem! - jelentettem ki talán túlságosan is határozottan.

-Ezt te sem gondoltad komolyan... - nézett rám félmosollyal, majd ismét a tökénél kezdte el bámulni a füvet.

-A világon nincs olyan tett, amivel meg tudná változtatni a véleményemet!

-Segíts az öcsémnek! - fakadt ki, könnyes szemekkel rám nézett, én pedig döbbenten hátrahőköltem.

-A te-testvéred? de hogyan? Hiszen nem ugyanaz a vezetéknevetek!

-Nem vér szerinti öcsém. A haverom, és a fogadott öcsém is, nagyon szeretem és csak a makacs éned tud rajta segíteni! Kérlek!

-Én makacs?! - háborodtam fel, még hogy én makacs vagyok, én inkább épeszűnek mondanám magam, nem makacsnak.

-Szereted őt. Csak túlságosan utálni akarod őt, ezért képtelen vagy beismerni.

-Nem félek beismerni, hogy szeretem. De Justin egy fasz, ezért nem vagyok hajlandó kedveskedni neki. Azt kapja, amit ad. Téma lezárva. Segítenék neki. De először neki kell változnia, és csak aztán kap kedvességet. Ennyi.

-Igazad van. De egyet kérek. Szeresd.

-Hidd el, szeretem. De nem enged a közelébe a szarságaival.

-Jól csókol, mi? - kérdezte vigyorogva egy rövid hatásszünet után.

-Igen, jól csókol. Volt ideje gyakorolni, az biztos. - forgattam meg szemeimet, majd csak néztem a lágyan hullámzó füvet a távolban.

-Mikor felébredsz, el fogsz veszíteni valakit. Egy barátot.

-Keith nem a barátom. Már régóta nem. - feleltem halkan, majd szemeimet lesütve útjára engedtem feltörő könnyemet.

-Ilyen érzés elveszíteni valakit. Talán most már egy kicsit megérted őt. Miután én meghaltam, neki senki sem mondta meg, mi a helyes és mi a helytelen. Senki sem állt mellette. Egyedül állt fel és lépett rá egy útra. Légy az angyala, és vezesd jó irányba. Kérlek!

-Megteszem, amit tudok. Ígérem!

Amint kimondtam ezt, valamilyen erő berántott a sötétségbe, onnan pedig vissza a testembe. Valami csipogott mellettem, egy férfi ordibált, sürgetett egy másikat, sziréna is szólt, káosz volt az egész. Ki kellett nyitnom a szemem, de nem ment, egyszerűen nem tudtam. Fájt mindenem, ordítani akartam, de azon kívül, hogy kinyitottam a számat, semmi nem történt.

-Tarts ki, mindjárt a kórházba érünk! - fogta meg a kezem a mellettem ülő, piros ruhás fazon, majd biztatóan elmosolyodott, másik kezemmel a torkomban lévő csőhöz nyúltam, feszítette a légcsövemet, nagyon fájt - Várj, kiveszem! Amikor szólok, fújd ki a levegőt. Egy, kettő, három, most!

És kihúzta azt a szart. Maga a folyamat annyira ingerelte a torkomat, hogy öklendezni kezdtem, oldalra fordított a mentős, nehogy belefulladjak a hányásomba, ha esetleg az is jön, de szerencsére nem jött ki semmi a könnyeimen és a taknyomon kívül.

***

Legalább egy órája alvást színlelek, nem akarok senkivel sem találkozni, vagy épp beszélni. Nem voltam abban az állapotban. Folyamatosan anya járt az eszemben. Jól van? Él még? Vagy Keith megölte? Bár tudnék róla valamit!

Hirtelen az ajtó nyílását és csukódását hallottam meg, a kettő között pedig rengeteg léptet. Mindegyik lapos, leginkább sportcipő, csak egy volt, amelyik hivatalosabbnak tűnt. Talán egy rendőr?

Kinyitottam a szemem és megbizonyosodtam elképzeléseimről. Igen, egy rendőr jött be a srácokkal, és Keithszel együtt. Keith...

-Jó napot, kisasszony. - üdvözölt halkan a rendőr, majd leült mellém a székre, a többiek körém gyűltek, Keith megfogta a kezem, úgy viselkedett, mintha teljesen normális lenne minden, és ez idegesített - Szeretnék feltenni önnek egy-két kérdést a történtekkel kapcsolatban.

-Nos... - nyeltem egy nagyot, tudtam, hogy húznom kell az időt, Justin egy barom, de nem hagyhatom, hogy bajba kerüljön olyanért, amit nem követett el, a szívem majd' kiugrott a helyéről - Nem igazán emlékszek a történtekre... Homályos az egész... Valaki elvitt...

-Állítások szerint egy Justin Bieber nevű illető rabolta el önt. Igaz ez?

Felsóhajtottam és az üvegajtó felé néztem. Ott ült a széken, a szemeimbe nézett és a szokásos rossz fiús mosolyát vette fel, majd kacsintott egyet.

Ez volt a jel. Azonnal Keithre néztem és mielőtt reagálhatott volna, elmondtam mindent a rendőrnek, ő menekülni próbált, de Justin úgy kigáncsolta, hogy repült legalább három métert. A rendőr bilincsben vezette el. Olyan gyorsan történt minden, hogy hirtelen fel sem fogtam: szabad vagyok, nincs nyomás és Keith sem tud ártani édesanyámnak.

Hirtelen kinyílt az ajtó, Justin lépett be laza mozdulatokkal, becsukta maga után az ajtót, majd leült oda, ahol nemrég még a rendőr várta a válaszomat.

-Jó nagyot repült, mi? - vigyorgott, szétterpeszkedett, majd térdére könyökölve előre hajolt - Azt hitte, eltehet láb alól. Nem tudja, kivel kezdett ki.

-Mi van az anyámmal? Jól van? Ugye semmi baja? - tettem fel sorra a bennem felmerülő kérdéseket, a válasz csak egy kuncogás volt - Mi az?

-Nyugi, édes, intézkedtem!

-Édes? Honnan veszed a bátorságot, hogy.... - kezdtem el indulatosan, majd eszembe jutott a beszélgetésem a haverja szellemével, felsóhajtottam - Kérlek, ne becézgess.

Nem szólt, csak felsóhajtott, én pedig fogtam magam, kimásztam az ágyból és könnyezve a nyakába borultam. Megmentette az édesanyámat. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyet tesz értem.

-Köszönöm, Justin! Köszönöm, hogy megmentetted édesanyámat! - mormoltam a vállába halkan, közben karjait körém fonta, nyakamhoz szagolt, amitől kirázott a hideg.

-Nincs mit, Lisa. - felelte suttogva, majd kartávolságnyira eltolt magától és végignézett rajtam: az ölében ültem - Szexi ez a kórházi köntös! Nincs alatta semmi.

Ki akartam kelni az öléből, hogy visszafekhessek, de nem hagyta, kezeit hátamra simította és visszatartott, majd velem együtt felállt a székből és úgy, ahogy voltam, kivitt az épületből.

10. A sötét oldal

Három nap telt el azóta, amióta utoljára láttam Justint.. Ez akkor volt, amikor a faházban utoljára beszéltünk.. Azóta semmit nem hallottam róla, és még a suliba se jött be.. Nem tudom aggódjak-e vagy ne.. Elég rossz, hogy nem tudok róla semmit... Csütörtök reggel van. Éppen a suliba tartok, amikor oda jön hozzám egy szőke csaj.
- Szia Lisa. - köszönt
- Hello. - köszöntem vissza, nem igazán tudom ki lehet, még nem is láttam soha.
- Had mutatkozzak be. - nyújtotta kezét. - Jenna vagyok..
- Én Lisa. De már úgy is tudod. - ráztunk kezet, majd újra elindultam a suli felé. - Mit szeretnél? - kérdeztem miközben ő a hátam mögött jött utánam, majd felvette a tempóm és mellém jött.
- Ne legyél feszült, hidd el jól van. - kacsintott, amire meg torpantam.
- Te miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.
- A szerelmed. - mosolyodott el, majd tovább indult.
- Milyen szerelmem? - mentem mellé.
- Justin. - vágta rá, amire hangosan felnevettem..
- Mi az? Mit nevetsz? - lepődött meg.
- Justin nem a szerelmem. - nevettem még mindig.. - Valamit nagyon félre értettél.
- Nem kell tagadnod. - mosolygott.
- Mondom, hogy nincs köztünk semmi. - mosolyogtam vissza, amire nem válaszolt.. Most már biztos vagyok benne, hogy ő az a 'híres' csaj aki elraboltatott. Kíváncsi vagyok mit akar tőlem.. Majd kiderül.. Mikor beértünk a suliba, fiúk és lányok vegyesen vettek körbe minket..
- Hmm. Ekkora hírneve van a csajnak és én még nem is hallottam róla?! - gondolkoztam magamban.. Csak ő lehet az.. De mit akar még tőlem? - gondolkoztam, amit ő zavart meg.
- Nézd csak ki van itt. - biccentett a fejével a terembe, amire oda kaptam a fejem. Justin volt az.. Hihetetlenül dühös vagyok rá, amiért nem adott semmi élet jelet, most meg itt hülyül a haverjaival.. Én meg aggódjam szét magam.. Mit ne mondjak, kedves ember..
- És? - kérdeztem egyhangúan, mint akit nem érdekli.. Próbáltam nem Justinnal foglalkozni.. Eléggé megdöbbent amikor meglátott Jennával, de nem foglalkoztam vele, csak szépen leültem az egyik üres padba, majd Jenna mellém ült. Az óra után a szekrénybe pakoltam amikor Justin mellém jött és átkarolta a derekam.
- Justin. - szólítottam meg, majd megfordultam vele szembe. - Hagyjál béként. - vettem le kezét a derekamról.
- Mit volt ez az előbb? Mióta barátkozol Jennával? - kérdezősködött.
- Ő az a csaj, akiről múltkor beszéltél?
- Igen.
- Csodás... - mondtam egyhangúan. - Leszólított az úton.. És hát együtt jöttünk be.
- Ki akar használni.
- Én is rá jöttem, de talán rosszul sül el, és saját maga lesz az áldozat. - kacsintottam Justinra, majd el akartam menni, de nem hagyta.
- Hiányoztál. - hajolt közel hozzám, amire fel nevettem.
- És nem voltál képes egy rohadt üzenetet vagy valamit küldeni? - förmedtem rá.
- Hmmm. Csak nem aggódtál értem? - vigyorgott gúnyosan.
- Menny a francba. - rántottam ki kezéből a kezem, majd gyors léptekkel elmentem. Nem tudom mit képzel magáról ez az idióta.. Nem tudom, hogy most mi van vele.. Hiányzom neki, csókolgat, aztán bunkó és flegma. Nem értem..

***

Suli után a parkoló fele indultam ki.. Hirtelen átölelt valaki..
- Justin szakadj már le rólam. - kiabáltam, majd megfordultam. - Keith?! - döbbentem le.
- Szia. - köszönt. - Mi van Justinnal? Mi történt köztetek? - kérdezte döbbenten.
- Semmi.. - válaszoltam. - Te.. Hogy-hogy itt?
- Érted jöttem. - ragadta meg a kezem, majd húzni kezdett kocsijához.
- Hova megyünk? - kérdeztem
- Titok. - vágta rá, majd beültünk a kocsiba.. Amikor épp indultunk a kocsival, Justint pillantottam meg amikor egy lánnyal csókolózott.. Mit ne mondjak elég szarul esett.

 ***

- Minek jöttünk ide? Elég fura ez a hely. - mértem végig a terepet.. Egy ember sem tartózkodott erre felé, a nap már nyugovóra tért.. A sötétség és a köd vette át az uralmat.. Némán és gyorsan követtem Keithet. - Keith.. Állj már meg.. Minek jöttünk ide?! - kérdeztem, most már idegesen, de nem válaszolt.. - Hahó, Keith, kérlek válaszolj már. - kiabáltam rá, de ő csak csöndben ment tovább. - Na jó, itt hagylak. - fenyegetőztem, majd megálltam.. Ami nem volt jó ötlet, mivel pár másodperc múlva már csak az árnyát láttam miközben távolodott, majd már semmit.. - Keith.. Keith.. Kérlek, gyere vissza.. Ez nem vicces. - rémültem meg, amikor hirtelen valaki hátulról a földre rántott.. - Jézusom Keith normális vagy? - dühöngtem, miközben leporoltam magam, a piszoktól.. Elég furán viselkedett.. Mint egy holdkóros.. - Najóó.. Most már fejezd be.. Komolyan.. - kiabáltam rá, nem szólt semmit, csak felkapott a válára, majd egy sötét szobába vitt... Nem épp a legboldogabb emlékeim fűznek az ilyen helyekhez, ezért kapálózni és kiabálni kezdtem. - Keith.. Azonnal tegyél le.. Minek megyünk oda be? Keith. Kérlek.. Ez már tényleg nem vicces. - kapálóztam, majd ledobott egy szakadt-poros ágyra. - Áuu. - kiáltottam fel.. - Lehetnél gyengédebb.. - dühöngtem, majd amikor felakartam állni, hirtelen vissza lökött, majd pár mozdulattal az ágyhoz kötözött, elég gyorsan történt.. - Mit csinálsz Keith? Megőrültél? - lepődtem meg.
- Mi a francot eszel azon a Bieber gyereken? Lisa! Hahó, ébredj már fel. - kiabált, majd felpofozott.
- Keith.. Azonnal engedj el.. Mit csinálsz? - próbáltam kiszabadítani a kezem, de nem ment.
- Ígérd meg, hogy többet nem találkozol azzal a paraszttal. - ordított rám.. Teljesen elment az esze.
- De hogy ígérem.. Hogy mertél megütni? És még ő a paraszt? A legjobb barátom voltál... Gyűlöllek már, felfogtad? - ordítottam vissza, majd még egyet lekevert.
- ÍGÉRD MEG. KÜLÖNBEN MEGÖLLEK. - emelte a kezét.
- Jólvan. Ígérem. - böktem ki, rémülten..
- Remek.. - mosolyodott el.. - Ha nem így lesz és bárkinek is szólsz erről az egészről akkor... Akkor téged is és a Bieberkédet is megölöm.. És a családoddal kezdem..
- Úgy se mernéd megtenni. - szaladt ki a számon.
- Mit mondtál? - rántotta elő pisztolyát, majd rám szegezte..
- Semmit, semmit. - válaszoltam rémülten..
- Amiért ilyen voltál... Most itt hagylak. Szióka. - indult meg az ajtó felé, majd lekapcsolta a lámpát.
- Neeee Keith.. Kérlek ne hagyj itt.. Könyörgöm. - kérleltem, de meg se kottyant neki.. Itt hagyott..

***

Két napja itt vagyok éhen, szomjan.. Komolyan már rosszul vagyok a levegőtől is.. Semmit nem aludtam, ha ez így megy tovább megőrülök.. Negyvennyolc órája, teljes sötétségbe, szomjasan, éhesen, fáradtan.. És még a kezem is fáj már.. Hogy tehet ilyet velem? Mi ütött belé? Ha kiszabadulok innen mit fogok csinálni? A csicskája leszek?! Nem akarom, hogy bármi baja essen a családomnak.. És hát elég eltökéltnek tűnt, amikor megfenyegetett.. Lehet, hogy tényleg elkerülöm Justint. Bár nem lesz nehéz, azok után amit a parkolóba láttam.

9. Káosz az agyban

Miután Justin kidühöngte magát, és kitisztult a fejem, úgy gondoltam, felteszek neki pár kérdést.

-Ki rabolt el? Mi volt az a szag? És honnan tudtad, hol vagyok? - kérdeztem félénken, felkészülve az ordítására, közben melléültem, kissé kimerült tekintettel rám nézett - Kérlek, mondd el, szeretném megérteni.

-Aki elraboltatott, az egy semmirekellő kis ribanc, két évvel ezelőtt került a többiek közé, de aztán meguntam, hogy képtelen volt felfogni: Akit én megdugok, az az enyém, amíg igényt tartok rá. Viccesnek találta, hogy fűvel-fával lefeküdt és még büszkén mesélte nekem, mekkorákat kefélt egyes szerencsétlenekkel. Egy idő után megelégeltem és elzavartam a bús picsába. Azóta minden csajomat elraboltatja, elviteti oda, ahova téged is és megpróbálja megfojtani őket. Ezzel akarja elijeszteni tőlem mindet, csak nem jön neki össze. A szag, amit éreztél, az csak egy kis gáz záptojással keverve. Nem halálos, elájulsz tőle, ennyi. És onnan tudom, hogy hova vitt, hogy az első három csajom felhívott, miután felébredt.

-Nem lehet leállítani ezt a nőszemélyt? Meg amúgy sem vagyok a csajod!

-A csókunk az utcán nem ezt mutatta. Ő mindenhol ott van, ahol én. Most is odakint van az erdőben, megpróbál közelebb jutni.

-Erdőben? - kérdeztem, majd kiegyenesedve keresni kezdtem egy ablakot, de nem volt a közelemben egy sem, a fényt a lámpák szolgáltatták.

-Igen, Lisa. Az erdő közepén vagyunk. - duruzsolta a fülembe, ujja végigsiklott a nyakamon - Itt senki sem hallja, ha sikítasz!

-Justin, ezt fejezd be, engem nem kapsz meg. - toltam el magamtól, majd talpra álltam, hangosan megkordult a gyomrom, csak ekkor vettem észre, hogy mennyire régen ettem utoljára - Van valami kajád?

-Szétnézek a konyhában, addig maradj itt.

-Rendben.

Kissé megilletődve kezdtem el nézelődni a helyiségben, amíg rá, illetve az ételre vártam. Eléggé luxuskörülmények uralkodtak az épületben, nagyon ízléses volt minden, mégis teljes mértékben modern faház volt. Teljesen belemerültem a látványba, annyira, hogy észre sem vettem magam előtt a gőzölgő ételt. Justin halk kuncogása vonta el a figyelmemet a bámészkodásról.

-Költözz ide nyugodtan, jól elleszünk mi ketten!  - kacsintott perverz vigyorral, mire megforgattam szemeimet és a kajára néztem - Jó étvágyat. Miután végeztél, mosogass el!

Még én mosogassak el?! Na ez már a bunkóság legfelsőbb foka. Na, mindegy, nem érdekel, éhes vagyok, lássuk, mit kaptam. Sült hús, petrezselymes krumpli és saláta nyakon öntve valami gusztával. Ennél jobbat nem is kívánhatnék!

-Köszönöm szépen! - küldtem neki egy hálás mosolyt, igen, hálás voltam, amiért nem egy zacskó chipszet hozott nekem - Bevallom, azt hittem, egy zacskó valaminél többre nem fogja futni, de kellemesen csalódtam!

-Megmentetted az életem, mégpedig eléggé szokatlan módon. Az a legkevesebb, hogy normális ételt adok. Na, egyél, jobban szeretem, ha csendben vagy.

Nem szóltam, még a végén elveszi a kajámat. Hozzáláttam az evéshez, ő magamra hagyott, jobb is volt, világéletemben utáltam, ha valaki bámult, miközben én ettem. Nagyon finom volt az étel, minden egyes falatját kiélveztem, egyáltalán nem számítva arra, hogy hirtelen fülsüketítő szirénaszó töri meg a békés csendet. Az evőeszközöket elengedve a fülemhez kaptam mindkét kezemmel, körbenéztem, hátha látom Justint, két másodperc múlva ő suhant el mellettem és két gombnyomással a falon elhallgattatta azt a borzadályt. Két kis zacskóval a kezében tért vissza hozzám, felrántott a karomnál fogva és egy szekrényhez húzott.

-Justin, mi a fene folyik itt? - kérdeztem ijedten, arca teljesen eltorzult a rémülettől.

-Ebben a zacskóban kaja van, a másikban térkép, fegyver és pénz. - nyomta mindkettőt egymás után a kezembe, majd kinyitotta a szekrény ajtaját, hadart, alig értettem a szavait - Bújj be ide! A térképen bejelöltem, merre jutsz haza. A pénz buszra van, a maradékot arra költöd, amire akarod. Fontos: bármit hallasz, vagy látsz, nem sikítasz, nem jössz elő, meghúzod magad és vársz. Este jössz csak elő. A fegyver arra kell, hogy megvédd magad a vadállatoktól, nagyon vigyázz vele, könnyen elsül. Lehetőleg ne nyírd ki magad. Ha velem történne valami... Felejts el. Lépj tovább sohasem léteztem, sohasem beszélgettünk, nem ismertél sohasem Justin Bieber nevű srácot. A te érdekedben kell ennek így történnie! Megértettél mindent, amit elmondtam?

-A-Azt hiszem, igen. - néztem zavarodottan szemeibe - Justin, mi...?

Nem engedte, hogy folytassam, ajkaival fojtotta belém a szót, testéhez húzott, szorosan magához ölelt, mégis gyengéd volt mind a csókja, mind az ölelése. Remegett. Eddig sohasem mutatkozott rajta félelem, sohasem félt semmitől sem, még a nagy benga állat biztonsági őrtől sem, aki a suli bejáratánál áll. Ez valaki más. Valaki hatalmasabb, aki könnyen össze tudja őt roppantani. Az én kis világomban ő volt a legnagyobb bunkó a világon, akinek nagy hatalma volt a suliban, ezért eddig bele sem gondoltam, hogy bizony vannak nála hatalmasabb erők is.

Fél perc is eltelhetett, mire elengedte ajkaimat, megcirógatta az arcomat, elmosolyodott, majd a szekrénybe tuszkolt és rám zárta az ajtót. Parancsainak eleget téve eltakartam magam az összes ruhával, amit találtam, egyetlen egy sejtem sem lógott ki a ruhahegy alól, a lehető legkisebbre összehúztam magam, és vártam az estét. Fogalmam sem volt hirtelen, mennyi is az idő, nagyon nehezen halásztam elő a telefonomat a farzsebemből, óvatosan megnéztem, még dél sem múlt. Szuper! Azt hiszem, alszok egyet.

*   *   *

Éjfélt ütött az óra. Már lassan kilenc órája csend van. Igazából a sziréna után semmi komoly hangot nem hallottam, csak futkosást, ajtócsapkodást, ennyi.

Leemeltem magamról a súlyos ruhahalmot, majd feltápászkodtam az ökörpisilésnyi helyen és kinyitottam a szekrény ajtaját. Óvatosan kikukkoltam, sehol senki. Előkotortam az egyik szatyorból a kaját és beleharaptam, eszembe jutott a festmény Jézus utolsó vacsorájával. Lehet, hogy nekem egy szottyos szendvics lesz az utolsó vacsorám. Igazándiból ez már egy késő éjszakai nassolás. Ó, te hülye, kussolj már!

Miközben haladtam a kijárat felé, elfogyasztottam a szendvicsemet, az ajtóba érve pedig elővettem a térképet és széthajtogattam. Piros filctollal be volt jelölve az út, hogy merre menjek az erdőben, a kanyaroknál volt egy kép, rajta egy megjelölt fa. Csak nem tévedek el. De szart se látok a sötétben, így viszont biztosan eltévedek.

Ismét belenyúltam a zacskóba és megfogtam valami hideget. A fegyver. Undor fogott el, másrészről pedig féltem, mi lesz, ha én azt elsütöm. Leginkább magamat lőttem volna le, hogy belekeveredtem ebbe. Ha nem csókoltam volna meg, ha nem lettem volna olyan kíváncsi... És ha az a valaki megöli? Mindig is a halálát kívántam, de azért mégis, nem gondoltam komolyan. Istenem, ez az én művem? Biztosan nem... Kussolj már!

Tovább kutattam a szatyorban és megtaláltam azt, amit kerestem: egy zseblámpát. Bekapcsoltam, leakasztottam a fogasról Justin vastag pulcsiját, felvettem a kabátom alá a saját pulcsimra (pusztán a hideg és a nagy szél miatt, ami kint volt), aztán imádkozva, a zacskókat magamhoz szorítva elhagytam a házat.

Istenem, most segíts meg!