16. Anya

Boldogan nyitom ki a szemeimet.. Egyből a másik oldalamra fordulok, remélve, hogy megpillantom magam mellett Justint, de nem.. Kiszállok az ágyamból, a konyhába veszem az irányt.. Majd ott megpillantom Justint.. Nem szól egy szót sem, csak könnyes szemmel néz rám.. Fogalmam sincs mi történhetett.. Gyorsan oda futok hozzá, átölelem..
- Mi történt Justin? - szorítottam meg kicsit kezét..
Némán áll, megköszörüli torkát, majd miután vesz egy mély levegőt belekezd..
- Lisa! - akad meg hangja.. - Anyukád beszélni szeretne veled.. - láttam rajta, hogy valami gond van.. Alig bírta vissza tartani könnyeit, láttam, hogy már ott gyülekezik a szemében.. Mi történhetett?
- De.. Miért? Mi történt? Justin kérlek mond el. - néztem rá, amire csak megragadta a kezemet én pedig pizsamában követtem.. Beültünk a kocsiba, majd gyorsan a lakásunkhoz mentünk.. Kicsit féltem mi lehet ennyire fontos.. Féltem, attól mit fogok hallani..
- Én kint maradok, ha végeztetek én itt leszek. - mondta még mindig könnyes szemmel..
Rettegve léptem be az ajtón.. Tudtam.. Tudtam, hogy nem olyat fogok hallani amit szeretnék..
Anya ott ült a konyhában háttal nekem, hátulról megöleltem..
- Anya.. Mi történt? - kérdeztem, megfordult majd mélyen a szemembe nézett.
Szótlanul állt előttem, kezeimet kézbe vette, megszorította, majd elsírta magát..
- Kicsim.. Nagyon szeretlek, mindig is szerettelek, örökké veled leszek történjen bármi..
Nagyon rossz volt sírni látni.. Most már nagyon érdekelt miért sírnak mindketten..
Anya mutatott egy közös képet.. Én és ő voltunk rajta kb. 15 évvel ezelőtt.
- Kicsim.. Nagy vagy már, egyedül is boldogulni fogsz.. De tudd, hogy nagyon szeretlek.. - csuklott meg hangja, s újra sírni kezdett.
- Anya mi történt? Ne mondj ilyeneket kérlek.. - öleltem meg, majd zokogni kezdett, amire én is elsírtam magam..
- Kérlek anya mondj már valamit.. - töröltem le könnyeit arcáról.
- Kicsim.. Én már nem sokáig leszek veled.. - csordult ki egy könnycsepp szeméből..
- Nem sok időm van hátra, beteg vagyok. - folytatta én teljesen lefagytam.. - Meg fogok halni. - sírta el magát, amire én is.
- Micsoda? Mi? Az nem lehet.. Nem fogsz meghalni! Most még nem. - kezdtem zokogni.. - Kérlek anya mond, hogy ez csak egy vicc, kérlek.. - öleltem meg, és úgy zokogtam mint még soha..
- Bárcsak azt mondhatnám, de nem.. Ez igaz. Sajnálom. - annyira sírtam, nem akartam elhinni ezt az egészet.. Csak vissza akarok kapni minden régi boldog pillanatot, amit anyával éltem át.. Minden jót.. Nem akarom elveszíteni, szükségem van rá.. Most látom már igazán, hogy sosem becsültem meg őt annyira.. Ha vissza forgathatnám az időt, sokkal jobban megbecsülném, bármit megtennék azért, hogy boldog legyen.. Sosem voltam jó gyerek.. Sok mindennel megbántottam, ő ezek ellenére szeret még.. Annyiszor megbántottam.. Nem szabadott volna.. Annyira fáj, hogy nem sokára már nem lesz nekem ő..
Sírva öleltem még mindig..
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz majd semmi hülyeséget.. Mindent gondolj át sokszor, dönts jól, hogy jó életed legyen.. Amikor én már nem leszek.. Kicsim nagyon szeretlek, de most mennem kell..
- Még is hova akarsz menni? Soha nem hagylak többet egyedül, szeretnék minden pillanatban veled lenni. Örökre veled. Érted? - sírtam még mindig..
- Kórházba kell mennem.. Oda ne gyere, nem szeretnélek szenvedni látni, és azt sem szeretném, ha így látnál. - sírt még mindig ő is..
- Nem foglak egyedül hagyni! - öleltem meg újra..
- De! Én ezt szeretném. Kérlek! Ez az utolsó kívánságom..
- De anya! Szeretnék veled lenni, kérlek..
- Nehezebb lenne, hidd el.
- Neem. - sírtam még mindig..
- Ne sírj, fentről figyelni foglak, és örökre itt leszek veled. - ölelt meg szorosan, - Most pedig menj.. Justin vigyáz majd rád. Szeretlek.. Nagyon. - próbálta nem el sírni magát.
Nagyon nehezen tudtam kilépni az ajtón.. Annyira fájt.. Soha többet nem fogom látni. Annyira szeretem.. Nem akarom elveszíteni..
Az ajtóba még egy utolsó pillantást vetettem rá.. Majd zokogva kirohantam Justinhoz, aki ahogy meglátott ilyen állapotban egyből sírni kezdett, majd szorosan magához ölelt..
- Szeretlek. - suttogta fülembe.
Én pedig még szorosabban átöleltem és sírtam-sírtam-sírtam..

*2 hónap múlva*
A temetésen vagyok.. Éppen most teszik le a koporsót.. Zokogva figyelem az eseményeket.. Nem hiszem el, hogy tényleg elment.. És többet már nem is jön vissza. Soha! Justin itt van mellettem ő az egyetlen most már akire számíthatok és ő a mindenem..
A temetés után még két óráig nem tudtam eljönni a temetőből.. Nem tudtam ott hagyni anyát, de muszáj volt.. Még mindig zokogtam.. Majd Justin elvitt a faházba..
Soha nem fogom tudni feldolgozni a történteket.. Soha.. Annyira fáj. Elveszítettem a legfontosabb dolgot az életemben..

*3 hónap múlva*
Még mindig nem dolgoztam fel.. Még mindig nagyon fáj.. Még mindig szoktam sírni..
De megismerkedtem egy rettentő cuki fiúval, nagyon jó haverom lett.. Most már ő is egy fontos személy az életemben..
- Szerelmem.. Beszélnünk kell. - szólított meg Justin komoly hangon.
- Mi az? - ültem le mellé..
- Figyelj. - kezeit össze kulcsolta az enyéimmel.. Szorosan magához ölelt.. Megcsókolt, majd folytatta.
- Szakítanunk kell. - nézett le a földre..
- Hogy micsoda? - álltam fel. - Mi az hogy szakítanunk kell? Pont most? Amikor ez történt? Mennyire vagy érzéketlen? - sírtam el magam.
- Lisa. Én még mindig szeretlek.. De nem lehetünk együtt.. Nem.. Sajnálom.
- De ha szeretsz akkor miért? - sírtam még mindig..
- Nem.. Nem lehet. Sajnálom.. - mondta, majd kiviharzott a házból..
Össze omlottam megint, a földön ülök és csak sírok.. Miért? Mit csináltam? Miért? Miért? - Zokogtam, amikor bejött az ajtón. James.. James a jó haverom..
- Lisa! - sietett oda hozzám, majd leguggolt.. Szorosan megöleltem, és csak sírtam-sírtam-sírtam..
- Justin.. Justin szakított velem. - nyögtem, ki majd tovább sírtam.
- Ohh Istenem. - szorított magához..

* Pár órával később *
- Nem szeretnélek így magadra hagyni.. - James
- De kérlek.. Egyedül szeretnék lenni. - Lisa
- Rendben.. De kora reggel jövök! - puszilt meg, majd elment..
Semmi értelmét nem látom annak, hogy élek. Tulajdonképpen minek is élek?
A fürdő szobába rohantam, meg engedtem egy kád vizet, felkutattam az egész fürdőszobát, zokogva vettem elő egy pengét.. Beültem ruhástól a kádba, majd a kezembe vettem a pengét.. Ennél jobban már semmi sem fájhat.. Nem akarok több szenvedést. - mondtam, majd vizes bőrömön végig húztam a pengét..
Nem fogok többet szenvedni. - mondogattam, miközben zokogtam.. S újra megvágtam magam.. S ez így ment tovább, egészen addig, amíg egy hangot hallottam meg..
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz majd semmi hülyeséget.. Mindent gondolj át sokszor, dönts jól, hogy jó életed legyen.. Amikor én már nem leszek.. - hallottam meg anya mondatát.. amit akkor mondott, amikor éppen elbúcsúzott... De sajnos már késő volt.. Elgyengültem és szép lassan elaludtam.. Talán jobb ez így.. Jobb lesz ha megint anyával lehetek és nem fogok többet szenvedni..

*Justin szemszöge*
Remélem jól döntöttem.. Lisa nem tudhatja meg ki is vagyok valójában.. Soha! Sokkal jobb lesz majd neki, ha túl lépett rajtam.. Mint, hogy ha ezt megtudná.
Hirtelen egy furcsa érzés kerített hatalmába.. Mint ha valami rossz történt volna. Mi ez az érzés? Annyira furcsa.