14. Félelem

Mikor felébredtem, azt tudtam, hogy ha én ezt túlélem, Justin meghal. Erre kellettem, egy menetre és kész, el is hajított magától. Hogy rohadna le a fasza!

Magamban mérgelődtem, amikor eszembe jutottak a szavai. Jenna minden csaját elraboltatja és megpróbál rájuk ijeszteni, hogy visszakaphassa Justint. Hát, ribanckám, ez nem fog összejönni, azért sem!

Hamarosan megálltunk, megkötöztek, szemeimre kendő került. Sokat nem értek el vele, hiszen tudtam, hova kerültem. Valaki kirángatott a járműből, és a vállára dobott, kezét szándékosan a hátsómra tette, majd fordult egyet és elindult. Séta közben folyamatosan taperolt, és elregélte, miket tudna velem csinálni, hát mit ne mondjak, igazán gusztusos volt. Nem sokkal később megállt, ész nélkül belökött egy ajtót, lehajított egy poros, penészes ágyra és elment. Köhögve keltem fel, és közelítettem meg az ajtót, próbáltam kinyitni és elszaladni, de nem tudtam. Hirtelen valahol a szobában megnyílt egy szelep és borzalmas bűz vette át a friss levegő helyét. Ekkor biztos voltam benne, hogy Jenna a megbízó és nem Justin. Ha még egyszer meglátom, nem marad haja, az is biztos.

Olyan borzalmas volt a bűz, hogy a gyomortartalmam megkereste az utat felfelé, akkorát okádtam, mint még soha életemben. Utolsó erőmmel Justinért imádkoztam, mielőtt elájultam, valaki rángatni kezdte az ajtót.

***

-Hé, kislány, ébredj! - szólítgatott egy kedves férfihang, lassan kinyitottam a szemem.

-Justin... - nyöszörögtem, majd kezemet fájó fejemre simítottam, összeráncoltam a homlokom.

-Nem, a nevem Derek. Láttam, hogy bevittek abba a házba és amint elmentek, bementem érted. Hogy érzed magad?

-Mint aki kihányta a lelkét. - ültem fel lassan, kétszer kellett próbálkoznom, mire sikerült - Köszönöm a mentést, Derek.

-Ugyan, nincs mit. Hol laksz? Hazavigyelek?

-Nem kell, köszönöm. - legyezgettem kábán magam előtt - Hazatalálok.

Felhúzott a földről, majd további szép napot kívánva távozott. Körbenéztem, merre is indulhatnék el, de egyáltalán nem volt ismerős a környék.

-Fasza, most hol a gecibe vagyok? - mérgelődtem, majd kissé támolyogva elindultam az egyik irányba.

Reménykedtem, hogy egy, maximum két órán belül hazatalálok és nem kóválygok estig mindenfelé, szerencsémre háromnegyed óra alatt hazataláltam, az volt az első dolgom, hogy vettem egy jó forró kádfürdőt, a ruháimat kimostam, majd fürdőzés után a konyhába mentem és telezabáltam magam. Ennyit megérdemeltem, úgy gondolom. Ami viszont meglepett, hogy édesanyám nem faggatózott. De örültem neki, megmondom őszintén, hogy semmi kedvem nem lett volna elmagyarázni az egészet.

Miután elkényeztettem magam, lefeküdtem aludni, de elszenderedni már nem volt se időm, se esélyem, ugyanis megszólalt a telefonom. Justin hívott. Amúgy neki mióta van meg az én számom? És nekem az övé?

Mindenesetre felvettem.

-HOL A FASZOMBAN VAGY, BASZD MEG?! - üvöltött bele a telefonba, éreztem, hogy ennek mesélés lesz a vége.

-Itthon. - feleltem halálra rémülve, tovább akartam mondani, amikor is hirtelen megszakadt a vonal.

Nem értettem, legalábbis az első fél percben. Utána minden világossá vált, amikor berontott az előbbi telefonáló a szobámba vérben úszó szemekkel, sík idegesen ls ököllel felkapcsolta a lámpát.

-MONDD, TE TELJESEN MEG VAGY HÚZATVA?! - üvöltött rám, nyakán és homlokán kidagadtak az erek, félelmetes látványt nyújtott - KI A FASZOM MONDTA, HOGY ELJÖHETSZ A HÁZBÓL?!

-Jenna felhívott azzal, hogy fontos mondanivalója van a számomra, eljött az erdei házadhoz, felvett, elvitt, elraboltatott az embereivel, akik bezártak egy házba, valami büdöset rám eresztettek, meghányattak, egy Derek nevű pasas hozott ki onnan. Utána hazajöttem, eltüntettem magamról a bűzt, és most itt vagyunk. - meséltem el higgadtan egy nagy sóhaj után.

-Marhára nyugodt vagy ahhoz képest, hogy meg is ölhettek volna! Soha többet ne merészelj Jennával beszélni!

-Elhiheted, hogy tanultam a hibámból. - feleltem - Mellesleg haragszom rád!

-Mégis miért? Nem én basztam el mindent! Ne merészelj engem hibáztatni!

-Elvártam volna, hogy megments, ha már a csajod vagyok! Vagy nem vagyok az? Mert ha csak a kurvádnak tartasz, most azonnal távozhatsz!

-A csajom vagy, a többi ribanc csak addig volt jó, amíg meg nem kaptalak! Amúgy meg én elpofáztam, hogy dolgom van. Talán a kisujjamból kellett volna kiszopnom, hogy vagy olyan hülye, hogy elmész a világ legnagyobb kurvájával? Jut eszembe, most velem jössz!

-Mégis hova? - kérdeztem ledöbbenve.

-Vissza hozzám! Nem agy itt biztonságban! Gyere!

És mielőtt bármit is mondhattam volna, kirángatott az ágyból és elindult velem kifelé.

***

Tíz perces, néma csendben eltöltött út után megérkeztünk az erdei házhoz. Justin haragudott rám, és ezt a némaságával nyilvánította ki. Amit mondani akart, bepötyögte a telefonba és megmutatta, így tette személytelenné az egészet. Bűntudatom volt, ő pedig jogosan haragudott rám. Figyelmeztetett, ennek ellenére találkoztam Jennával. Meg is halhattam volna. Soha többet nem követek el ekkora balgaságot.

Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk a házba, nekem az első utam a mosdóba vezetett, épp lehúztam a vécét, amikor meghallottam őt ordítani. Sőt, az nem is ordítás volt, hanem üvöltés. Kezet mostam és megkerestem őt, hogy megnézzem, mi történt, a telefonjába üvöltözött.

-AZ A RIBANC IDEJÖTT, TE FASZ, FOGD MÁR FEL!!! ELRABOLTA A CSAJOMAT, MEG IS ÖLHETTE VOLNA!!! AZ A KURVÁRA FASZA BIZTONSÁGI RENDSZERED ENNYIRE MŰKÖDIK!!!

Egy ideig hallgatott, majd hirtelen ököllel rávágott a konyhapultra.

-NE MERÉSZELJ VELEM ÍGY BESZÉLNI, A KURVA ÉLETBE!!! - üvöltötte még hangosabban, a szar is belém fagyott, úgy megijedtem.

Sohasem gondoltam volna, hogy valaha ilyennek fogom látni. Borzasztóan ijesztő látványt nyújtott, és a hangja... Eszembe juttatta édesapámat. Anya egyszer megkérdezte, képes lenne-e minket bántani, természetesen édesanyám nemleges választ kapott. Így is volt egy darabig, amíg el nem kezdett apa inni... Onnantól kezdve, akárhányszor részegen jött haza, ha volt oka, hanem, a szart is kiverte anyámból, és ha ennyi nem volt neki elég, jöttem én... Borzalmas emlékek törtek a felszínre bennem. Rettegtem, megfordult a fejemben, hogy mi van, ha Justin is olyan lesz, mint az apám? Akkor inkább itt helyben lőjön fejbe.

De most komolyan... Ha velem is ilyen erőszakos lesz... Nem, én azt nem vagyok hajlandó elvállalni. Nekem nincs erre szükségem, hogy attól rettegjek, mikor ver agyon...

Féltem Justintól, de olyan szinten, mint még talán apámtól sem. Olyan képek kavarogtak a fejemben, amik tovább növelték bennem a félelmet, fél perc múlva ott tartottam, hogy világgá szaladok, csak minél távolabb legyek tőle.

Ki kellett szellőztetnem a fejem, így halkan kimentem a házból, és a közelben letelepedtem a fűben. Kellemesen hűvös volt az este, az égen egy felhő sem volt, így elfeküdtem a fűben és csak bámultam a csillagokat. Mindig is imádtam őket figyelni, mintha az otthonomat bámultam volna és ez annyira tetszett.

Teljesen ellazultam. semmi és senki sem járt a fejemben, már majdnem elaludtam, amikor pisztolydörrenés hallatszott bentről...