8. rész #Tényleg ekkora bajba vagyunk, egy csók miatt?!

Nem sokat aludtam az éjjel. Újra és újra csak a csókunkra tudtam gondolni. Nehéz be vallani de élveztem, azt hiszem.
Reggel van. Itt fekszek az ágyamban, nyakig rajtam a takaró és nem merek kimenni. Nagyon furcsa ez az egész és persze kínos is.
Justin kopog. Gondolom Justin, ki más lehetne?
Nem szólok, csak némán fekszek tovább, hát ha elmegy. De nem, tovább kopog, erőt veszek magamon, megigazítom a hajam, majd kikiabálok.
- Gyere be! - mondtam, majd így is tett.
- Jó reggelt! - jött be mosolyogva, s egészen az ágyamig meg sem állt.
- Neked is. - válaszoltam. - Figyelj Jus beszélnünk kell. - néztem az ágyamon ülő személyre.
- Hallgatlak. - válaszolt egy szóval.
- Szóval ez nekem annyira homályos.. - kezdtem, amire csak értetlenül nézett rám.
- Még is mi? - kérdezte kíváncsian.
- Hát.. A tegnap este, tudod.. Tudod, elég furcsa, hogy pont te megcsókolsz, miért tetted?
- Ja. Csak megháláltam amit tettél. - mosolygott. - Na meg persze kíváncsi voltam, a csókod ízére. - fejezte költőien ki magát.
- De miért voltál kíváncsi rá, ha utálsz? - néztem rá össze zavarodottan.
- Nem utállak, csak szeretlek szívatni. - kacsintott, majd elnevette magát.
- És miért szeretsz szívatni? - kérdezgettem.
- Azért, mert szeretem ha dühös vagy. - vigyorgott perverzül.
- És az miért jó neked? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Na jó, ez most már kezd idegesíteni, fejezd már be ezeket a miérteket, jó? - állt fel.
- Miért fejezzem be? - nevettem, gondoltam kicsit húzom az agyát.
- Na jó én mentem a parkba, pá! - köszönt el, majd hallottam ahogy elhagyja a házat.
Na szuper, még beszélgetni sem tudunk rendesen. Tényleg csak ennyit jelentett neki a csók? Áhh, miért is számítottam többre, hiszen mindenkivel ezt csinálja..
- De velem nem fogja, az biztos! - határozottan mondtam ki a biztos szót, amit anya üzenete zavart meg.
~ Drágám! Úgy döntöttünk maradnánk még egy napot, szóval remélem nem baj, ha holnap megyek haza, elég nagy vagy már, el tudod látni magad! Szeretlek. Puszi Anya. - olvastam fel hangosan.
Hmmm. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Szeretek egyedül lenni, akkor olyan szabadnak érzem magam. Jó ez így, kicsit elválni anyától, jobb lenne ha egy hét múlva jönne haza.
Gondoltam elmegyek Justinhoz a parkba beszélnem kell vele, és hát úgy is gyönyörű az idő odakint. Felvettem egy vékony pulcsit és egy nadrágot, felfogtam a hajam, majd útnak indultam.
Tíz perc múlva meg is érkeztem Justinhoz, aki pár haverjával lógott.
- Justin beszélhetnénk. - mentem oda elé, sóhajtott, majd arrébb mentünk.
- Szeretnék kipróbálni valamit. - mentem közel hozzá, majd hirtelen megcsókoltam, amit viszonzott, de amint észhez tért, elrántotta fejét..
- Megőrültél? Még is mit képzelsz, a nyílt utcán vagyunk. - ordította le a fejem, amire értetlenül néztem rá..
- Idióta, szemét. - kiabáltam az arcába, majd elindultam.
Igazából, arra voltam kíváncsi, hogy érzek-e valami szenvedélyt a csókjában, a tegnapira nem nagyon figyeltem, hiszen ledöbbentett tette, de viszont kizárt, hogy csak úgy kíváncsiságból megcsókoljon, az nem lehet.. Vagy még is? Miért ordított le a haverjai előtt? Miért égetett be? Nem tudta volna halkan mondani? Mekkora tapló már?! Szánalmas a gyerek, most már tényleg utálom...
A szobából melegebbnek tűnt az időjárás. Kezdek fázni, ezért úgy döntök haza megyek. Pár utcányira vagyok a házunktól, amikor valaki tekintetét magamon kezdem el érezni, hátra kapom a fejem, de senkit nem látok, mikor vissza fordulok egy izmos embert látok meg magam előtt.. Eléggé rám ijesztett, ezért megtorpantam, majd hátrálni kezdtem, de ő követett, majd meg ragadta a karomat és húzni kezdett a kocsija felé.
Naaa szuper! Elraboltak. - dühöngtem magamba.
Egyszerre voltam rémült és ideges.. Négy órát utazhattunk, amikor végre meg érkeztünk egy elhagyatott helyre.. Egy hagyatott házba mentünk, egy sötét szobába, ahol senki sem volt.. Bezárt oda, majd elhajtott a kocsijával.. Vártam, hogy történjen valami, de semmi sem történt.. Ott hagyott étlen, szomjan.. Kezeim megkötözve és még a szám is le van ragasztva.
Párórája ülhetek itt, amikor elkezdek érezni valami furcsa szagot.. Egyre jobban erősödik a szag, egészen addig amíg már szinte elviselhetetlenné válik.. Egyre gyengébb leszek, majd a földre zuhanok, nem ájultam el, de érzem, hogy gyengébb és gyengébb leszek minden egyes másodpercben.. De erősnek kell maradnm.. Fogalmam sincs, mi ez.. De most már egyre tudtam csak gondolni.. Most meghalok vagy nem? Ezen filóztam, amikor már a szemeim csukódni kezdtek... Nem látok tisztán, minden homályos, egyre jobban fáradok, amikor hirtelen beront valaki, csak a körvonalát látom, majd magamon érzem két kezét.. S egy hirtelen mozdulattal felemel, majd meglátom az arcát, ez Justin..
- Tarts ki kérlek, ne aludj el! - kiabálja folyton ezt a mondatot.. Nem kell többször mondja.. Amint kimondja, azonnal el is ájulok..

Egy kórházban fekszem, nincs senki a szobában, nincs ablakom se. Nehezen felkelek, majd az ajtó felé indulok, kinyitom azt, s amint kilépek egy fegyver tartanak rám, s elsütik azt.. Majd felkelek... Egy rém álom volt.. Amint felkelek, először Justint látom meg, aki fel s alá járkál mellettem.. Amikor észre veszi, hogy nyitva van a szemem, oda rohan majd ordibálni kezd, mint valami elmebeteg.
- Látod ezért nem kellett volna ott megcsókolnod. Most kibaszott nagy bajban vagyunk! - dühöngött, majd hirtelen az asztalra csapott, amitől ugrottam egyet..
Inkább nem szólaltam meg, hagytam hogy ki dühöngje magát, amúgy se voltam még jól, szóval pihentem, már amennyire lehetett mellette. Még mindig nem értem, hogy kirabolt el és miért, bár már kezd világossá válni az ok. Viszont mi volt az a szag? Még soha életemben nem éreztem ilyet és nem is hallottam erről.. És Justin hogy talált rám?!
Annyi minden volt, amit nem értettem.. Vajon mi lesz most? Tényleg akkora bajba vagyunk, egy rohadt csók miatt?!