3. Gyűlölet↔Szeretet

Földbe gyökerezett lábakkal figyeltem a hatalmas sebességgel közeledő fényszórót, amely a biztos halálomat jelentette. Végigpergett lelki szemeim előtt az életem minden egyes perce, úgy tűnt, mintha órákba telt volna a visszatekintő, de valójában egy másodperc tört része alatt történt mindez. Nem láttam már az autót, csak néztem a semmibe, a testem egy pillanat alatt felkészült az ütközés fájdalmára, a szenvedésre és a végső megkönnyebbülésre, közben a kocsi tovább robogott felém félelmetes gyorsasággal. Aztán a következő pillanatban belenyilallt a fájdalom a derekamba és egy test lökött a fűbe, ezzel megmentve az életemet. Kisebb jajdulással jeleztem földet érésemet, a kocsi csikorgó kerekekkel tovább hajtott és lefordult az utca végén. Nem értettem, mi a fene történt, lüktetett a vér a fülemben, a szívem majd' kiugrott a helyéről, az adrenalinfröccs hatására szokatlan és beteg módon felvillanyozódtam. Teljes volt bennem a káosz, bár nem csoda, hiszen egy hajszál választott el attól, hogy matrica legyek egy kocsin. A földön feküdtem csukott szemmel, próbáltam kitisztítani a fejem, rendszerezni és megérteni, felfogni a bennem kavargó érzéseket, majd feladva a harcot felültem és a megmentőmre néztem, aki káromkodva söpörte le a fűfoltos nadrágját.

-Kurva jó! Most vehetek egy új gatyát! Hogy bassza meg! - kiáltotta ki a világnak, majd haját összekócolva kirázta belőle a föld- és fűdarabokat, ismerős volt a hangja, de a hatalmas zűrzavarban nem tudtam beazonosítani... Egészen addig, amíg rám nem nézett - Jól vagy?

Pislogva próbáltam felfogni, hogy ki is állt előttem: Őnagysága, Mr. 'Én Vagyok A Király'. Megmentette az életemet... De miért? Hiszen gyűlöljük egymást, nem egyszer kívánta a halálomat!

-Hé! - guggolt le elém, bambán néztem szemeibe, nem jutottak el az agyamig a szavai, ezért lekevert nekem egy észhez térítő pofont.
-Baszd meg! - nyögtem - Ha még egyszer hozzám érsz...
-Leszarom! Hagyjuk ezt most! - vágott a szavamba, lesöpörte a vállamról a koszt - Jól vagy?
-Úgy nézek én ki?! Majdnem elbaszott egy kocsi! - ordítottam rá, ilyen hülye kérdést feltenni...
-Vettem észre. De ott volt a majd is, meg a nem is az én személyemben, illene megköszönnöd, hogy megmentettem a szőrös picsádat!

Lekevertem neki egy pofont ezért, majd felálltam és elindultam hazafelé.

-Szívesen, te kis kurva! - kiabált utánam, mire megálltam, megfordultam és visszamentem hozzá - Na, mi van, meg akarsz verni?
-Miért mentettél meg, ha ilyen vagy velem? - kérdeztem komolyan és meglepően higgadtan, mélyen szemeibe néztem, próbáltam kiolvasni belőlük a választ, de csak az arroganciát láttam benne, amihez társult egy gusztustalanul beképzelt vigyor.
-Ha meghaltál volna, nem tudnék kit csesztetni minden egyes nap! - röhögött a képembe, mire önkéntelenül is megforgattam szemeimet, azonnal lehervadt a vigyor az arcáról - Attól, hogy utállak, még megmentelek, ha életveszélyben vagy. Ember vagyok én is, és hihetetlen számodra, de normális ember. De te csak a külsőt látod, semmi mást! A borító alapján ítélkezel!
-Jaj, hagyjál már a szent dumáddal, baszd meg! Minden egyes nap láttam, hogyan viselkedsz a csajokkal, hogy mennyire szarba sem nézed őket! Nekem te csak ne papolj!
-Nem tartozik rád, mit csinálok! Foglalkozz inkább a szőrös seggeddel!
-Bekaphatod! - kacsintottam rá - Kösz, hogy megmentettél, na cső, te kis homokos!

Otthagytam, ismét elindultam az otthonom felé, elégedett mosoly jelent meg arcomon, de nem tartott sokáig, nagyjából tíz méter séta után valami a tarkómon landolt, rajta is maradt, egy kis darab a nyakamra csúszott. Hozzá érintettem az ujjam, majd előre hozva megszagoltam a rá ragadt valamit: kutyaszar. Hatalmas hibát követett el, kihúzta a gyufát ismét, de most nem volt, aki megállítson engem. Megálltam, becsuktam szemeimet, kezeimet ökölbe szorítottam, sóhajtottam egyet és lassan a teli pofával röhögő faszkalap felé fordultam. Elindultam felé. Igyekeztem nem rohanni, de gyorsan szedtem a lábaimat, másodperceken belül megtettem a köztünk lévő távolságot, először kapott egy jobbost, aztán jól a tökébe vágtam a lábfejemet. Abban a szent minutumban abbahagyta a röhögést és az ágyékához kapva, jajgatva a földre rogyott, lemarkoltam a tarkómról a szart és a képébe nyomtam, végig az egész arcán, a szájába is jutott, lefényképeztem a kis köcsögöt, majd otthagytam, hadd szenvedjen egyedül. Lehet, hogy megmentette az életemet, de megérdemelte a szarházi! Kezdtem azt hinni, hogy a helyén van a szíve, de kiderült, hogy még mindig a farkában hordja.
Nem laktam túl messze, így hamar hazaértem, egyenesen a fürdőbe mentem és lemostam magamról minden mocskot. Egy órán át áztattam magam, mire úgy éreztem, végre tiszta vagyok, a szarszag is elillant, úgyhogy elzártam a vizet, megtörölköztem, megszárítkoztam, majd a konyhába sétáltam, ahol a srácok vártak rám.

-Lisa, merre jártál? - kérdezte Keith aggódva, odasétált hozzám és nem törődve alul öltözöttségemmel (fehérnemű volt rajtam, csipkés francia bugyi, hozzá való melltartó és a nyitott köntösöm) megölelt - Nagyon megijedtünk, amikor nem találtunk!
-Sok dolog történt. Először is valaki szándékosan el akart gázolni, de Bieber megmentett. Aztán vitáztunk, kutyaszart dobott a hajamba, én meg odamentem hozzá, kapott egy jobbost, a tökébe rúgtam, ami remélem, hogy lerohad, aztán a pofájára kentem a szart. - meséltem el tömören a dolgot, miközben összekötöttem a köntösömet és leültem a srácok mellé - Tudom, hihetetlen és fantasztikus. Ebben a sorrendben!
-És ha feljelent bántalmazásért? - fakadt ki Jake mérgesen, teljes mértékben felháborodva.
-Lefényképeztem. Ha megteszi, vége a "Dugjunk meg minél több csajt" életének. - feleltem magabiztosan, majd megmutattam nekik a képet, Jake-en kívül mindenki nevetett - Jake, nyugi már, hétfőn bocsánatot fogok kérni tőle, ha ez neked megfelel.
-Kérj bocsánatot tőle! Ne süllyedj le erre a szinte, csajszi! Ne menj le kutyába, különben bolhás leszel!
-Jó, igazad van. De attól még nem fogom szeretni! Sőt, még jobban utálom!
-Utáljad, mit bánom én! - röhögte el magát végre, majd odaadta a telefonomat - De tényleg vigyázz a szintekkel. Nem akarom, hogy bolhás legyél!
-Nem leszek, ne aggódj! - öleltem át a nyakát, egyből az ölébe ültetett - Szeretlek titeket, srácok!
-Mi is téged, Lisa! - felelték kórusban.