1. Az első nap

A nevem Elisabeth Grath, a barátaimnak Lisa, az egyetlen ellenségemnek pedig Ms. Egyetlen Lány Aki Sohasem Fog Beléd Szeretni Te Kis Nyomorék. Hosszú név és tökéletesen megjegyezhető, bár akit az ellenségemnek tartok - ez fordítva is így van, kölcsönös az utálat - nem igazán tanul semmit sem. Ő az emberiség "legbecsesebb kincse", Justin Bieber. Egy iskolába járunk szerencsétlenségünkre, az viszont szerencsés, hogy nem egy osztályba, bár már terjednek az olyan hírek, hogy le fog bukni hozzánk. Azon csodálkozom, hogy eljutott idáig, hiszen minden dolgozata egyes, tojik az egészre, minden órán elvan magával, általánosságban pedig el van telve magával, minden csajt megszédít szerény személyemet kivéve. Egyszer megkérdeztem egy hatalmas rajongóját - kilencedikes kis libát, hat kiló vakolat a képén, "kicsit sem" volt ronda, á, dehogyis -, hogy mégis mi olyan jó ebben a pasiban, mire a válasza: "Szemei olyan meleg barnák, hogy elolvad tőle az ember, a sérója mindig tökéletes, még akkor is, ha kócos, a mosolyától minden csaj elalél, az illata mámorító, a teste eszméletlen és kib*szott nagy f*sza van!" Gratulálok... Ezek szerint már járt benne az a szánalmas kis senkiházi. Hogy miért utálom őt oly' nagyon? Mert még a csapból is ő folyik, istenítik a semmiért, a nulla teljesítményéért, mert egy "rossz fiú", csupán a testét nézik, a poshadt lelkét pedig nem, ezért is haverkodok fiúkkal, olyanokkal, akik intelligensek és lesajnálják őnagyságát. Igen, őnagyságát, a tanárok is csak azért szólnak rá, mert ő kérte meg őket, hogy ne legyen olyan unalmas az élete. Minden szünetben bevisz valakit az egyik szertárba, diák, tanár, bárki szóba jöhet neki, csak nő legyen, egy újabb pont a listán, ami miatt teljes mértékben megvetem. De ez még nem minden. Mindennapos nála az alkoholfogyasztás, egyszer alig bírt bevánszorogni az iskolába, annyira leitta magát, természetesen a szolgálók azonnal rohantak a segítségére és hazavitték, három óra múlva teljesen szétcsúszva jöttek vissza és a tanár LEIGAZOLTA nekik a napot. Bezzeg, ha én hiányoznék, egyből kicsapnának. De elég a saját véleménynyilvánításból, jöjjön a lényeg. Eltelt az egy év, megtörtént a tanév lezárása, mindenki eltöltötte a kiérdemelt nyári szünetét, eljött az évnyitó ünnepség. Mit sem sejtve keltem fel reggel öt órakor, hogy elkezdjek készülődni erre a "fontos" eseményre. Először is elmentem a mosdóba, majd megigazítottam az ágyneműmet és kiszellőztettem az éjszaka beposhadt levegőt, amíg a szobám szellőzött, megfürödtem és hajat mostam. Nagyjából fél órányi pancsolás után megszárítkoztam, a hajamat törölközőbe tekerve a fejemre rögzítettem, majd a szekrényemhez mentem és elővettem az ünneplőmet. Becsuktam az ablakokat és felvettem a fehérneműmet, egy nadrágot és egy pólót, majd a konyhába sétáltam és gyorsan összedobtam a reggelimet. Anya hamarosan megérkezett hozzám, akkor kezdtem hozzá a "lakomához".


-Jó reggelt, kincsem! - nyomta ajkait a homlokomra, tele volt a szám, így csak integettem - Utolsó éved első napja. Izgulsz?

Megcsóváltam a fejem, majd egyben bekaptam a szendvicsem maradék részét, kezet mostam, végül pedig a szobámba siettem. Felvettem a blúzomat, majd az iskola egyen nyakkendőjét, amit mi csak nyakörvnek hívunk, bementem a fürdőbe és megszárítottam a hajam, formáztam, végül hajlakkal rögzítettem. Tettem magamra egy kis sminket, de csak szolidan, utána pedig felvettem a szoknyámat, a cipőmet és készültem az iskolába, beraktam pár holmit, tollakat, füzetet, enni-innivalót, vészhelyzet esetére sebtapaszt, tampont, plusz még zsepit, egy kis pénzt, ha esetleg meglátnék valami szépet suliba menet, vagy onnan jövet közben. Amikor hetet ütött az óra, elindultam, nyugodt tempóban sétáltam el az iskoláig, közben mellém szegődtek a haverok, fél nyolckor együtt léptünk be az iskolába. Az osztályfőnök már jelen volt, az osztály kijelölt helyén várt minket, pontosabban az udvar kellős közepén, odamentünk hozzá és köszöntünk neki.


-Jó reggelt, tanárnő! - köszöntem a srácokkal egyszerre, Mrs. Illy biccentett, majd komor tekintettel tovább kémlelte a még szinte üres terepet - Kit keres?
-Az új osztálytársatokat. - felelte szárazon, alig hangsúlyozva, mély hangon dörmögve, mi is körbenéztünk, de nem láttunk új arcot, olyat nem, aki egyidős lenne velünk.
-Hogy hívják?
Halkan nyögve egyet mosolyra húzódott a szája, a földre nézett, majd egy nagyot sóhajtva felemelte a fejét és folytatta a kémlelést. Ekkor már tudtam: Justin Bieberről beszélt. Szóval igazak voltak a rémhírek, miszerint lebukott hozzánk. Miért is ne keserítené meg még jobban az életemet az a majom? Köszönöm, Istenem! Ennél rosszabb már nem lehet, komolyan mondom...
És ekkor megláttam őt. Kinyalta magát, öltönyben és a nyakörvben nagyon elegánsan nézett ki, a haja be volt lőve, és áradt belőle a pacsuliszag. Nem rossz, de még mindig utálom. Lazán odasétált hozzánk és kezet csókolt az osztályfőnöknek, aki elpirulva kuncogott fel, én lettem volna a következő, de nem engedtem. Közben a srácok végig félkörben helyezkedtek el körülöttem.


-Elisabeth, igaz? - kérdezte mosolyogva, azzal az ócska vigyorával akart elcsábítani, csak éppen nem jött össze neki.
-Ja, miért? - kérdeztem flegmán, pont úgy, ahogy illett vele beszélnem.
-Nagyon csinos vagy! - mért végig szemeivel, majd felkuncogott - Tökéletes vagy kurvának!
-Baszd meg magad, te görény! - mutattam be neki, a srácok, akik eddig beszélgettek, most kettőnket figyelték, ők is érezték a feszültséget köztem és Justin közt.
-Ó, milyen kis heves! - kuncogott, majd kezemet hirtelen elkapva magához rántott, de ellöktem magamtól és lekevertem neki egy pofont - Te kurva!
-Bocs, mit mondtál? - tettem a kezem a fülemhez - Nem hallottam, mert rohadtul nem érdekelsz!
-Kurvára szellemes vagy, mit ne mondjak! - röhögött.
-Nyasgem! - fordultam el tőle, a srácokkal odébb sétáltunk - Balfasz!
-Nyugi, Lisa! Ne foglalkozz vele és akkor ő sem fog veled! - ölelt át Keith, megöleltem a nyakát, kaptam tőle egy puszit.
-Hé, Lisa... - emelte ki a nevemet az a rohadék, aki ki sem ejthetné a nevemet - Ne itt vedd igénybe a háremed szolgálatait, nem vagyok kíváncsi a szőrös seggedre!

Ha a srácok nem tartanak vissza, nekimentem volna, és a karja a seggében kötött volna ki. Hamarosan szállingózni kezdtek befelé az emberek, mindenki kérdezett mindenkit, hogy milyen volt a nyara, és a többi, így elült a köztem és Justin közt keletkezett... Akármi is. Nyolc órakor elkezdődött az évnyitó ünnepség, az igazgató ledarálta a szövegét, a nemzet dalai, bla-bla-bla, végül pedig bevonulás a tantermekbe. Miénk lett a 13-as tanterem - mert miért is ne -, mindenki a tavalyi ülésrend szerint helyezkedett el, ami úgy nézett ki, hogy én és a srácok elől, körbeültek engem (nagyon védenek, én vagyok a kis hugicájuk), a többi pedig hátrébb, és végül az új diák az osztály másik nyomorékja mellett, aki mellesleg teljesen süket. Miután elrendeződött az osztály, a tanár belefogott a szokásos év eleji dolgaiba, szüneteket, iskolai eseményeket, az érettségit tárgyaltuk ki, és még rengeteg más dolgot, de ezek senkit sem érdekeltek, a tanár elmondta, és kész. Aztán jött az utolsó téma:


-És akkor most beszéljünk a szalagavatótokról! Ahogyan azt ti is tudjátok, minden évben megtartjuk ezt az ünnepséget. Az osztálynak egy kis, 10-15 perces műsort kéne készítenie, természetesen úgy, hogy az egész osztály benne van, ezen kívül, aki szeretne, az a párjával jelentkezzen a nyitótáncra.

És akkor mindenki elnémult, az összes szempár rám szegeződött, vagyis inkább rám és a körülöttem ülő srácokra. Mindegyik velem akar táncolni már a megismerkedésünk óta. Majd táncolok velük a szalagavató után.