7. Jó tett helyébe...

Miután nekinyomott a falnak, a fülemhez hajolt, halkan nyöszörgött, mint akinek fáj valamije, elég furának tartottam, mert teljesen abban a tudatban voltam, hogy rám akar mászni.

-Se-segíts! - hörögte a fülembe, majd lassan a földre omlott, közben próbált megkapaszkodni bennem és én is benne, de lehúzta a súlya és ájultan elterült a földön, ekkor egy vörös foltot fedeztem fel az oldalán, a szívével egy vonalban, aztán még hármat.

-Úristen! - kaptam a számhoz, még a szar is belém fagyott, de aztán gondolatban felpofoztam magam és őt pofozgatva megpróbáltam észhez téríteni, de nem sikerült, ezért drasztikusan kellett megoldanom a feladatot: belenyúltam a sebébe.

-A KURVA ÉLETBE, MI A FASZOMAT CSINÁLSZ?! - üvöltött fel a sérült, kijózanodott azonnal, felsegítettem a földről, majd bevittem a fürdőszobába, leültettem a kád szélére - Tudsz egyáltalán segíteni rajtam? Nem akarok megdögleni!

-Ne aggódj, meg tudom oldani! Ne mozdulj el innen, máris jövök! - feleltem, miközben felmértem sebeinek minőségét.

-Oké, csak siess, nem akarok elvérezni!

Sok mindent nem akarsz... Például normális lenni... Na, mindegy...

Inkább nem szóltam semmit neki, csak sietősen elhagytam a fürdőszobát, egyenesen a konyhába siettem. Felkaptam az ollót, a sót és a cukrot, aztán visszasiettem hozzá. Nem tudta, hogyan kéne reagálnia a kezemben lévő eszközökre, ijedtséget láttam szemeiben, mégis jól mulatott.

-Még az ollót azt megértem, de a só és a cukor? Meg akarsz enni? - lőtte el hatalmas poénját egy széles és magabiztos vigyorral, miközben én lepakoltam a kád szélére,de amint észlelte, hogy rohadtul nem vicces, amit mond, befogta.

-Ki kell tisztítani a sebeidet. - feleltem nemes egyszerűséggel, nem foglalkozva a viccével.

-Azt mégis hogyan akarod elintézni?

Ismét nem szóltam, na nem azért, mert nem akartam válaszolni, pusztán tisztán kellett tartanom a fejemet, végig kellett gondolnom, mit akarok és mit kell csinálnom. Elővettem a lakás legtisztább poharát a szekrényből, leraktam azt is a kádra, majd felkaptam az ollót.

-Csak hogy ne kelljen mozognod és ne fájjon annyit a sebed, levágom a felsődet, rendben? Ígérem, óvatos leszek.

-Csak csináld.

Bólintottam, majd nagyot sóhajtva lentről fölfelé függőlegesen végigvágtam a pólóját, az ujjait is elvágtam, így a ruhadarab magától a földre omlott. Egy pillanatra Justin arcára néztem, nagyon figyelt, bókokat és egyéb hízelgő dolgokat várt tőlem, de természetesen egyet sem kapott. Koncentrálnom kellett, nem volt időm a bókokkal foglalkozni, és nem is érdekelt, mennyire izmos a felsőteste.Miután a szétvágott póló földet ért, megfogtam a poharat és megtöltöttem vízzel.

-Támaszkodj bele a kádba, úgy, hogy vízszintesben legyen a felsőtested. - adtam meg neki az utasításokat, nem szólt, csak sóhajtva megtette, amire kértem, lábaihoz álltam és fölé hajolva óvatosan elkezdtem lemosni a sebeit.

Nem mozdult, meg se rezzent, csendben tűrte a "mosdatást", szerintem még élvezte is. Szépen kimostam a sebeit, majd elraktam a poharat és megfogtam a sót, de már nem volt rá szükség, úgyhogy megúszta a fájdalmat. Adtam neki egy piros törölközőt.

-Hozok kötszert, addig szárítkozz meg. - dobtam neki egy biztató mosolyt, igazából magamnak szántam, eléggé be voltam szarva, hiszen még sohasem láttam el ilyen sebet, sőt, semmilyen sebet, amit nem lehet megoldani egy sebtapasszal, vagy kenőccsel.

-Rendben, és akkor el is árulhatnád, mi a fasznak kell a só és a cukor. - morogta.

-Iskolában lószart sem csinálsz, ezt bezzeg tudni akarod! - röhögtem el magam, nagy meglepetésemre ő is így tett, lelegyintettem, majd ismét elhagytam a helyiséget.

Édesanyám szobájába sétáltam, külön szekrényben tároltuk a kötszereket, odasiettem, kihúztam egy gyors mozdulattal a fiókot, kivettem belőle mindent, amire szükségem volt, majd azokkal visszatértem Justinhoz, aki a sebeit leste és próbálta maga kitalálni, mire való a só és a cukor. Kuncogva sétáltam oda hozzá, ő meg csak megszeppent arccal nézett rám, amint akit rajtakaptak valamin, olyan volt, megfogtam a cukrot és intettem, hogy jöjjön utánam. Felkelt és engedelmesen követett, de azért éreztem a fenekemen a tekintetét. "Szőrös" a hátsóm, mégis érdekli? Furcsa.

A szobámba tereltem, majd lepakoltam az éjjeliszekrényemre, utasítottam, hogy üljön le az ágyamra, bekötözöm a sebeit, de ő mást gondolt, úgyhogy amint leraktam mindent a kezemből és felegyenesedtem, magához húzott, csípőmet övéhez húzta.

-Érzed? Megkaphatod, ha akarod! - suttogta perverz hangsúllyal a fülembe, forró lehelete szinte égette a bőrömet.

A legnagyobb gáz ebben az egészben, hogy hatással volt rám. Végigfutott rajtam a hideg, beleborzongtam közelségébe, és ő ezt nagyon jól tudta, akaratom ellenére, de adtam alá a lovat testem automatikus reakcióival. Megállj parancsoltam az ellenem folyó akcióknak, amiket a testem indított, és eltoltam őt magamtól, majd ismét az ágyra parancsoltam, szerencsére szót fogadott. Miután elhelyezkedett, levettem a cukros edény tetejét.

-Itt az ideje, hogy mesélj! - szólalt meg hirtelen, a szívem nagyot dobbant ijedtemben,  szemeibe néztem - A cukor és a só ügyében.

-A só összehúzza a sebet, csökkenti, vagy elállítja a vérzést, a cukor pedig segít a seb gyógyulásában. - hadartam el a lehető leggyorsabban, majd egy kanálnyi cukrot az oldalán lévő sebre szórtam, szinte az egész odatapadt - Feküdj le, úgy jobban meg tudom csinálni!

Széles vigyor terült el az arcán, nem is leplezte, mennyire jól érezte magát. Nos, valamilyen szinten én is élveztem, hogy pont ő kér tőlem segítséget egy ilyen fontos dologban. Az ellensége vagyok, mégis hozzám fordul, ha az elvérzés szélén áll... Érdekes felfogás, mit ne mondjak.

Öt percbe telt, mire bekötöztem az egész felsőtestét, úgy nézett ki, mint egy félig betekercselt múmia, amin nagyon jót mulattam magamban.

-Maradhatok éjszakára? - kérdezte halkan, miután végeztem az ellátásával - És kaphatok valami felsőt?

-Természetesen itt maradsz, ilyen állapotban nem mehetsz sehova. És ne örülj, pusztán azért nem rúglak ki páros lábbal, mert te is megmentettél engem. És miután elpakoltam, hozok neked ruhát. - feleltem a feladatomra koncentrálva, összeszedtem mindent, hogy egyszerre elpakolhassak - Mindjárt jövök, addig feküdj le.

Nem szólt, csak hátradőlt, én három perc alatt a helyére dobtam mindent (nem szó szerint), aztán a szekrényemhez sietve a ruháim között kezdtem el turkálni. Szerencsére kisajátítottam párat a srácok ingei és pólói közül, így tudtam Justinnak ruhát adni, de ő sem volt hülye, azonnal felismerte a ruhadarab eredeti gazdáját.

-Én ezt fel nem veszem! Inkább megfagyok így! - durcáskodott, megforgattam szemeimet; teljesen olyan, mint egy ötéves gyerek.

-Ez már az enyém, Justin. Tessék felvenni! - nyomtam a kezébe, mire rám nézett, majd nagyot sóhajtva gyorsan felkapta magára, mintha rá öntötték volna - Látod? Teljesen jól áll rajtad! Úgyhogy ne nyavalyogj, feküdj le és aludj!

-Nekem te csak ne parancsolgass! - emelte fel a hangját.

-Az én házam... Az én szabályaim! - löktem meg mellkasánál, felkiáltva dőlt hátra - Jó éjszakát!

Elhagytam a szobámat és becsuktam az ajtót, édesanyám hálószobája felé vettem az irányt, ugyanis ott szándékoztam aludni. Maximum öt métert tehettem meg, amikor kivágódott a szobám ajtaja, mire észbe kaptam, a falnak nyomódtam, ajkaimnak pedig két másik. Megcsókolt.

Nem akartam elhinni, lehetetlennek tartottam, hogy majd pont ő fog megcsókolni bármikor is.

Csak pár pillanatig tartott a csók, utána homlokát enyémnek támasztotta, mélyről jövő nyögés hagyta el a torkát.

-Baszd ki, Lisa! Ha tudom, hogy ilyen jól csókolsz, már rég megszereztelek volna magamnak! - nyögte.

-Justin, te... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, nem akartam kimondani azt, amit mindig is lehetetlennek véltem.

-Ó, igen, édes, megcsókoltalak! Tudom, hogy én vagyok az első! Ne is tagadd! - suttogta ajkaimba, testével és kezeivel a falnál tartott - Vedd ezt egy utálattal teli barátság kezdetének!

Ismét megcsókolt, de ezúttal sokkal több szenvedélyt vitt bele, aztán elengedett, jó éjszakát kívánt nekem, végül visszatért a szobámba és becsukta maga után az ajtót. Tágra nyílt szemekkel, támolyogva beszédelegtem anyám szobájába, becsuktam az ajtót és leültem az ágyra. Mutató-, és középső ujjamat lüktető ajkaimhoz érintettem. Csípett, mart, égetett a csókja, mintha lávaköveket tettek volna a számra, le akartam dobni magamról, de természetesen nem tudtam, és ez irtóra zavart. Nem hagyhatom, hogy ez még egyszer megtörténjen! Nem hagyhatom, hogy az ujja köré csavarjon! Nem leszek olyan, mint a többi csaj! Nem állok be a sorba!